Vélemény.
„Gyurcsány Ferenc nem azzal jelentkezett be a miniszterelnöki pozícióra, amit a családi veszekedésből felvett. Hanem egy húszoldalas tanulmánnyal a Mozgó Világ című folyóiratban, több mint húsz évvel ezelőtt. Arról írt, hogy Magyarországnak van egy szerencsésebb, európai arca, meg egy lemaradt, frusztrált, szomorú fele. És az utóbbit fel kell emelni ahhoz, hogy a haza fényre derüljön.
Persze tudja Isten, ők talán ilyesmikről veszekedtek otthon.”
– írja Tóta W. Árpád a pénteken a HVG-ben megjelent, Gyurcsány Ferencet búcsúztató cikkében.
A publicista hozzátette:
(Gyurcsány) „Tizenhat évig volt közellenség. Vele kentek össze mindenkit, aki szót emelt. Tüntető tanárokat, szegényeket etető civileket, egyetemet, szabad sajtót, önkormányzatot, kultúrát, egész Európát.
Ezt kellett volna belátnia jóval előbb – mondják most sokan. Tudta ő jól, hogy mire használják. De azt is, hogy mindez igazságtalan és igaztalan. Hogy ha ennek enged, azzal a hazugságoknak, a csalásnak, a gyűlölet napszámos lárváinak nyit utat. És azok aztán keresnek másik áldozatot.”
Tóta W. Árpád szerint Gyurcsány dacolt inkább és küzdött. Megcsinálta, ami még senkinek sem sikerült: visszatért a totális megsemmisülésből, pártot szervezett, beszélt, kampányolt és érvelt.
A publicista úgy látja:
„A másfél évtizedes megbélyegzés hatott. Nem az észre, hanem az egóra. Rendre tömegek vonyították bele a zsírszagú magyar éjszakába, hogy se Orbán, se Gyurcsány, hogy a kettő egy és ugyanaz. Ennek semmilyen valóságtartalma és értelme nem volt. Arról szólt, mennyire menő és eredeti, aki ezt előadja.
Nem volt az. Szánalmas öntetszelgés volt stúdiókban, szerkesztőségekben, kocsmaasztaloknál.”
Kapcsolódó cikkeink:
Vége a gyurcsányozásnak: Minden pozíciójáról lemondott és visszavonul Gyurcsány Ferenc
.
Ocsmány módon reagált Dobrevék válására az egyik tiszás EP-képviselő, Hont András is kiakadt
.
.
