„Botka László felült a vörös páncélvonatra, és elővette a jó öreg szociális demagógiát. Kár, hogy ez úgy hangzik: fizessenek a gazdagok.
Persze aki érdemtelenül, csalással és visszaéléssel szerezte a vagyonát, annak a hátára kell térdelni, és vissza kell venni tőle. Ehhez elég legfőbb ügyészt cserélni az első percben, aztán énekelnek a madárkák maguktól. Az első tenor maga Polt Péter lesz.
De erre nem azért van szükség, hogy féljen és szívjon, aki tehetős. Pont azért, hogy ne legyen ciki, ne járjon bűntudattal a becsületesen szerzett gazdagság.
Nem lesz ebből jó hely attól, hogy megbélyegzés és üldözés az osztályrésze mindenkinek, aki sokra viszi. Azok a jó helyek, ahol reális, hogy milliárdokat keressen valaki csak azzal, hogy tehetséges, ügyes, és eközben akár lehet becsületes is. (…)
Rubik Ernő és Mészáros Lőrinc nem ugyanaz a minőség, és nem ugyanúgy kell fizetniük. Edison és Al Capone sem ugyanabban a műfajban alkotott, viszont Amerika megbánta volna, ha ugyanúgy bánik velük.
Van itt pénz már most is, anélkül hogy kirabolnánk minden egyes polgári otthont. Már a kullancsok kimetszésével és okosabb tervezéssel meg lehet takarítani annyit, hogy abból lehessen ígérni. Olimpia helyett világszínvonalú egészségügyet, helyi érdekű disznósajtok saját focicsapatai helyett érdekes és hatékony iskolarendszert, a suta propaganda árából magyar űrprogramot.
Kijön a matek osztályharc nélkül is. Nem olyan országra van szükségünk, ahol gazdagnak lenni bűn, hanem ahol minél többen hihetnek abban, hogy munkával és tehetséggel meggazdagodhatnak – vagy legalább a gyerekeik.”
