Orbánnak csak akkor fontosak az emberi jogok, ha az ő érdekeit szolgálják

Talán a bukott olimpia miatt, talán nem, Orbán Viktor a minap mindenesetre újra felpattant a migránsozó-soroscivilező rollerre.

Néhány napja etnikai homogenitásról beszélt, utóbb maszlagnak nevezte az európai civilizáció alapköveinek számító emberi jogokat, amelyeknek túlzott tisztelete szerinte Európa gyenge pontja lett.

Persze, korábban ezt is másképp látta. A 444 felidézte azokat az időket, amikor Orbán még egészen másképp viszonyult az úgynevezett emberi jogokhoz.

2002-ben főleg  a feloszlatott tüntetések miatt kifogásolta a jogsértéseket. Szót emelt például a Medgyessy Péter ellen tüntetőkért, akiket a Kempinski előtt zavartak szét. A Fidesz honlapján padlástól a pincéig érő panaszáradatban zúdította népre  a “balliberális agresszivitás bizonyítékait”.

fotó: AFP

Az őszödi beszéd után minden fórumon, még Brüsszelben is a felháborodás legmélyebb hangján szidta a szocialista kormányt a jogtiprások miatt.

Pikáns, hogy miután Orbánt az egyik ilyen megnyilvánulása miatt beperelték – azt mondta, hogy a rendőrök utasításra cselekedve mentek neki brutálisan a békés tüntetőknek – a TASZ védte az igazságügyi tárcával szemben.

Balog Zoltán két évvel később, az emberi jogok világnapján is erről adott elő a parlamentben, sőt még 2013-ban is fontosnak tartotta feleleveníteni a témát, az emberi jogokat pedig alapvető „kulturális kérdésnek” nevezte.

Időnként tehát kormányon is jog- és civil-pártinak mutatkozott a Fidesz, annyira, hogy 2012-ben a kormány tanácsadó testületeként működő Emberi Jogi Munkacsoport komplett Emberi Jogi Kerekasztalt is létrehozott 45 civil szervezettel, köztük a TASZ-szal és Helsinki Bizottsággal.