Bátor kiállás a mai időkben.
Nem igényel sok kísérőszöveget Tarjányi Péter legfrissebb posztja, amelyben a biztonságpolitikai szakértő nyilvánvaló igazságokat mond ki, ám mégis abban a szektás polgárháborús őrületben, amelyben élünk, forradalmi tettnek számít ezen igazságok kimondása.
Tarjányi Péter posztját változtatás nélkül idézzük a közösségi oldaláról:
Óellenzéki?
Akkor beszéljünk egyenesen.
Az „óellenzék” az egyik legmegosztóbb szó lett ma itthon.
Tudom, nem szabad a kommunikáció szabályai szerint ismételni, mert “beragad”, de nem tudok elmenni mellette.
Óellenzéki…
Nos, aki például hisz a baloldalban – mint én –, az óellenzéki?
Aki 2002-ben küzdött és győzött a Fidesz ellen – az is?
Aki harcolt, győzött és igen, volt, hogy vesztett – mint én – több kampányban egyszerű “talpasként” önkormányzati választások során az is óellenzéki?
Aki egész életében azért dolgozott, hogy a nemzetszeretet ne lehessen politikai kisajátítás – ő is?
Aki hisz abban, hogy létezik nemzeti baloldal az – óellenzéki?
Aki mindig hitt a humanizmusban, és tett az emberekért – de már le sem írhatja a „polgár” szót, mert kisajátították a Fideszesek – ő is óellenzéki?
Édesanyám, aki mindig baloldali volt, elavult a hitében?
Aki nem akarja, hogy az ország két óriási részre szakadjon – az is ide tartozik?
Aki úgy gondolja, nem szabad kétpártrendszerbe zárni ezt az hazát, mert az nem választás – hanem csapda –, az óellenzéki?
És ha valaki azt mondja, hogy egy új kizárás a régi kizárás helyén nem forradalom, csak szerepcsere – az is az?
Ha valaki olyan politikát akar, ami nem zár ki senkit,
csak, mert már harcolt,
és nem emel piedesztálra senkit,
csak mert új – az is óellenzéki?
Mert ha ez az ára annak, hogy valaki következetes maradjon,
akkor vállalom.
ÉN ÓELLENZÉKI VAGYOK!
És ha ez a negatív címke –
akkor nekem ez nem szégyen.
Ez tartás.
Ennyi.
Sosem szerettem volna még ennyire, hogy egy üzenet rengeteg emberhez eljusson, mert ezt a fajta címkézést be kell fejezni itthon..,
Ugyanis ROMBOL!
