A DMRV ivóvízbázis-védelem miatt vágott ki fákat Nagymaros és Kismaros között a Duna partján.
2024 áprilisában Nagymaros és Kismaros között jelentős fakivágás történt a Duna partján, ami komoly lakossági felháborodást váltott ki. A munkálatokat április 17-én vették észre a helyiek, és bár megpróbáltak egyeztetni a városvezetéssel, az a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) hatáskörére hivatkozott. A kivágás április 25-re már befejeződött – a panaszok szerint több száz fát érintett, köztük költőmadarak potenciális fészkelőhelyeit is, mindezt a Natura 2000-es védett területen, a költési időszak kellős közepén.
A DMRV szerint az ivóvízbázis védelme miatt volt szükség a fakivágásokra Nagymaros térségében
A DMRV az ivóvízbázis védelmére hivatkozott. Mint közölték, a Duna eliszaposodása és a mederben megerősödött növényzet lelassította az áramlást. Úgynevezett holtterek alakultak ki, amelyek veszélyeztetik a hét, parti szűrésű kút vízhozamát és minőségét. A közlemény szerint a kotrás és a fakivágás célja a vízbázis megőrzése volt. A kivágott fákat – köztük elöregedett és megdőlt fűzfákat – a Duna–Ipoly Nemzeti Park szakemberei jelölték ki, és a szükséges engedélyek is rendelkezésre álltak.
A lakossági felháborodás egyik fő oka a tájékoztatás hiánya. Bár áprilisban megjelent a város honlapján egy „Vízbázis lakossági tájékoztató”, az nem tartalmazott konkrét információt a fakivágásokról, és túlságosan szakmai nyelvezetű volt. A település Facebook-oldalán április 24-én jelent meg egy bejegyzés, amely karbantartási munkákról szólt, de a fakivágást ott sem említették. A DMRV utólag jelezte, hogy lakossági fórumot is tartott volna, ha azt a polgármester kezdeményezi –
erre azonban nem került sor.
A szabályozási háttér is hozzájárult a helyzethez. Mivel a terület jogilag nem minősül erdőnek, csak bejelentésköteles a fakivágás, és nem kell hozzá külön zöldhatósági engedély. Szakértői vélemények szerint ez gyenge védelmet jelent, és a szabályozás szigorítására lenne szükség.
A szakértő szerint a nagymarosi vízlépcső hiánya okozza a bajt
Angelus Béla geológus szerint a probléma gyökerei a múlt századig nyúlnak vissza. Ausztria és Szlovákia területén vízlépcsőket építettek, amelyek miatt a Duna magyar szakaszán a hordalék utánpótlása megszűnt, és a meder egyre mélyebbre süllyed.
Kapcsolódó: Titokban megállapodhatott Orbán és Fico: Beteljesülhet Kádár János nagy álma
A lassabb mellékágak viszont feltöltődnek, és ha ezek teljesen elzáródnak, a parti kutak elveszítik kapcsolatukat a főággal. Ez hosszú távon az ivóvízellátást is veszélyeztetheti. Angelus hangsúlyozta, hogy nem volt szándékos a madarak költési idejére időzített beavatkozás,
egyszerűen a hivatali ügyintézés lassúsága vezetett ehhez.
A DMRV adatai szerint a vízminőségi vizsgálatok nem mutattak drámai romlást. Ugyanakkor az iszaplerakódás és az ebből fakadó geokémiai változások miatt sürgős beavatkozásra volt szükség. A kotrásokat a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósággal közösen végzik. A cél a vízbázis megőrzése a klímaváltozás és a növekvő vízigény közepette.
A civilek közösségbe szerveződtek, és leveleket írtak az érintetteknek. Azt szeretnék elérni, hogy jövőbeni beavatkozások esetén vegyék figyelembe a madarak költési idejét, és kerüljék a felesleges fakivágásokat.
(atlatszo.hu/Bükki Tamás/Facebook)
