Így látják a német virológusok a titkosszolgálat riportját, amelyet 2020-ban rendelt be a kancellári hivatal.
A német titkosszolgálat (Bundes Nachrichtendienst – BND) már 2020 -ban nagyon valószínűnek tartotta, hogy a Covid-19 vírus laborszökevény volt; a virológusok szerepe a történetben azért kiemelten fontos, mert ők látták el tanácsokkal a német kormányt, amely ezeknek a tanácsoknak a hatására hozta meg az intézkedéseit, amelyeket kis túlzással egész Európa „lemásolt”.
Bekérték a riportot, de semmit sem kezdtek vele
A saját szakértőinek nem-tájékoztatása a kormány által így súlyos mulasztás, még ha erre született akár el is fogadható érv a kancelláriahivataltól. Az is kérdés továbbá, hogy a BND megosztotta-e a következtetéseit más titkosszolgálatokkal.
A német kormány tehát tudta azt, hogy a koronavírus kínai laborból terjedt el a világba és minden valószínűség szerint „gain of function” (úgynevezett életmentő kutatás vagy rizikós kísérlet) kísérletek eredményeképpen lett olyan fertőző, hogy
néhány hét alatt az egész világon el tudjon terjedni.
Peking aktívan cáfol
Peking azonnal jelentkezett is a BND laborhipotézisének cáfolására, kacifántos módon pont a kínaiak által nagy mértékben irányított Egészségügyi Világszervezetre (WHO) hivatkozva. A WHO ugyanis bemehetett a wuhani laborba, hogy vizsgálhassák a pandémia eredetét, ugyanakkor csak meghatározott WHO-tagok vehettek részt a vizsgálatban, és ők sem kérdezhettek semmit a labor dolgozóitól. Így maga a WHO vizsgálata a vírus eredetét illetően nem tekinthető többnek formalitásnál.
Merkel csúsztat
A BND-riport kikerülésére az akkori kancellár Angela Merkel is kénytelen volt reagálni, mindazonáltal ezt érdemben nem tette meg, és a narratívát abba az irányba próbálta terelni, hogy mindegy mi volt a vírus eredete, az azt megfékezni hivatott intézkedések azonosak lettek volna.
A felmerülő probléma azonban nem ez, hanem az, hogy számos virológus, egyéb tudós, oknyomozó újságíró is felvetette a laborszökevény-elméletet, azonban őket, ahogy Boris Reitschuster jobboldali újságíró fogalmaz
„évekig hitelrontották, cenzúrázták és letiltották a közösségi médiában”, annak ellenére, hogy a kormány már akkor tudta, hogy mi a helyzet és erről mélyen hallgatott.
Virológusok a sötétben
Sőt, a német médiában akkor minden szakértő, aki nem éppen a kormány tanácsadója volt, mint az érdemkereszttel kitüntetett Christian Drosten, aki egyébként valóban koronavírus-kutató, összeesküvés-elmélet-terjesztőnek lett kikiáltva. Így járt a radikálisabb virológusok mellett például Alexander Kekulé virológus is, aki a járványt megelőzően éppen epidemiológusként dolgozott a kormánynak és az volt a feladata, hogy az országot felkészítse az esetleges járványokra, illetve biológiai fegyverekre.
Titelbild (Digital) DER SPIEGEL 23/2020
Reitschuster azt állítja, hogy a nagymértékű cenzúrázás, ami ténylegesen megtörtént, abból az okból kifolyólag történt – amit azonban nem tud bizonyítani –, hogy mindez nem fért bele a kormány akkori narratívájába és arra a következtetésre jutott, hogy az országban nem működött a demokratikus rend. Utóbbi állítása azonban nem lett bizonyítva, így inkább csak felvetésként kezelhető.
A kemény intézkedésekre is azt hozza fel magyarázatként, hogy a német kormány tudta, hogy „gain of function-laborszökevényről” van szó, és éppen abból az okból kifolyólag pánikolt, hogy tisztában volt vele, az ilyen módon módosított vírusok sokkal veszélyesebbek, ugyanis a „gain of fuction” kísérleteknek éppen a veszélyesebbé tételük a célja.
Nagy dolog, mégis mindenki hallgat
Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy azok az emberek, akik már korábban azt állították, hogy a vírus laborszökevény még véletlenül sem lettek rehabilitálva és az egész eltussolási történetet úgy adják elő még a felderítésében érintett újságok is, ( Süddeutsche Zeitung és a Zeit) mintha csupán arról lenne szó – ami a tudomány haladásában gyakori jelenség –, hogy idővel változnak a tudományos felismerések, illetve az interpretálásuk.
Virológusi szemszögből az egészet némiképpen óvatosabban is meg lehet közelíteni, ahogyan ezt tette Kekulé is egy nyilvános pódiumbeszélgetés során. Ő azt mondja, hogy kezdetekben a virológusok – amikor ugyebár nem tudták azt, amit a BND már igen – úgy vélték, hogy egyforma valószínűséggel származhatott a vírus laborból, illetve a természetből.
Mindig is egyértelmű volt azonban az összes virológus számára, hogy
a vírus nem származhatott közvetlenül a denevérektől.
Ahhoz ugyanis már a kezdetekben is túl fertőzőképes volt az emberekre. Ahhoz, hogy ilyenné váljon, mutálódnia kellett. Ahogyan Kekulé, úgy Drosten is úgy gondolta, hogy a köztes gazdaállat a nyest, amely a denevérnél lényegesen nagyobb hasonlóságot mutat az emberrel.
A kínaiaknál ezeket az állatokat a bundájukért tartják és élőállatként árulják is a piacokon, ráadásul tudni lehetett róluk, hogy már az eredeti SARS-vírussal is könnyen megfertőződtek, amely 2003-ban okozott járványt, amely azonban Európába a kínaiak drasztikus intézkedései miatt nem terjedt át.
Gain of function kísérletek Wuhanban
Ugyanakkor a nyestkutyákat nemcsak a piacokon árulták a kínaiak, hanem ezeket az állatokat használták kísérleti állatnak a wuhani koronavírusokkal foglalkozó laborok is.
Kekulé azért tartotta akkor még kevésbé valószínűnek a laborszökevény-hipotézist, mert a vírusnak van egy olyan genetikai sajátossága, a „furin-hasítópontja”, amellyel rendelkezik a többi koronavírus is, viszont amely ennél a koronavírusfajtánál gyakorlatilag tökéletesen működik. Ebből arra következtettek a virológusok, hogy annak az esélye, hogy egy mezei wuhani virológus képes előállítani olyan vírust, amely úgymond „jobb”, mint amit a természet képes létrehozni, nagyon csekély.
Itt jönnek a képbe az említett „gain of function” kísérletek: azok ugyanis pontosan ezt teszik céljukká.
Nyilvánossá vált ugyanis egy 2001 szeptemberi kutatási engedélykérés egy amerikai cégtől, amely pont koronavírusokon akart „gain of function” kísérleteket végezni, és a kérvényben gyakorlatilag ott állt a „használati utasítás” vagy a „tutorial”, hogyan kell módosítani az említett furin-hasítópontot.
A cél az volt, hogy a hasítópontot beépítsék egy koronavírusba, hogy ezáltal emberekre és emlős állatokra ragályosabb legyen. Mindezt pedig Wuhanban csinálták, közösen egy kínai kutatónővel, aki jól kiismerte magát a denevérekkel. Az eredeti kutatási kérvényt akkor biztonsági okokra hivatkozva visszautasították, ugyanakkor Kekulé számára mindez egyértelmű „beismerő nyilatkozat”. Mindazonáltal azt továbbra sem jelentené ki ő sem, hogy százszázalékos bizonyossággal tudná állítani, hogy ezekből a kísérletekből származott a vírus.
Összeesküvés-elmélet?
Kicsit másképpen, mondhatni még óvatosabban nyilatkozott az új fejleményekről Christian Drosten. Ő eredetileg a Lancetben a pandémia kezdetekor sok más virológussal közösen publikált tanulmányában egyenesen „összeesküvés-elmélet”-nek nevezte a laborhipotézist, majd az évek során változtatta meg a véleményét a vírus származásáról.
Amikor arról kérdezték, hogy miért módosult az álláspontja, akkor azt mondta, hogy „nem egészen erről volt szó a Lancet-cikkben”.
Drosten azt hangsúlyozta, hogy már akkor olyan módon támadtak bizonyos virológusokat, leginkább Amerikában, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette őket és tönkretette a tudományos pályájukat. Az összeesküvés-elméletekre vonatkozólag az volt a lényeg, hogy azokat ítélték el, akik összeesküvés-elméleteket terjesztenek és ezzel tesznek tönkre kutatókat, nem pedig az, hogy a laborhipotézis összeesküvés-elmélet lenne.
Ugyanakkor Drosten arra nem akart kitérni, hogy ezúttal éppen az történt, hogy az összeesküvés-elméletek bizonyulnak valósnak, és ahogy Reitschuster írta: azokat tették végül tönkre, akik azt hitték már akkor, amit ma nagyjából mindenki.
Annak idején viszont Drosten azt mondta, valószínűnek tartja a természetes eredetet, ugyanakkor egy azóta nyilvánossá vált akta szerint akkor ő és kollégái valóban nem akartak hivatalosan állást foglalni.
Azt meg kell hagyni, hogy Drosten, aki akkoriban, akárcsak Kekulé hihetetlenül népszerű podcastot csinált az egyik német közszolgálati csatornával a vírusról, sosem mondott biztosra semmit. A véleménye mindig kivehető volt a mondataiból, ugyanakkor sosem állította, hogy a vírusra vonatkozó kutatási eredményein kívül bármiben is teljesen biztos lenne.
Megosztott fejek
Így kezelte a laborhipotézist is: nem köteleződött el semmilyen elmélet mellett, azonban az említett Lancet-cikk széleskörű félreértelmezése miatt a kár már megtörtént és akik a laboreredetet tartották a legvalószínűbbnek, bekerültek az „alusisakos kasztba”. Ezt pedig a német média érezhetően és egyértelműen folyamatosan hangsúlyozta.
Mindez Magyarországon kevésbé volt megfigyelhető, mert nem igazán voltak olyan szakértők, akik ténylegesen a koronavírusokhoz értettek volna és valódi hatalommal rendelkeztek volna. Ehelyett az egyik végletet a Gődény-féle ténylegesen könnyen „alusisakosnak” minősíthető, a pandémiából anyagi hasznot húzó emberekkel álltak szemben azok a virológusok, akiknek a tudása korlátozott volt, és arról sem tudunk semmit, hogy a kormány bármiben is hagyatkozott volna rájuk; szemben a német kormánnyal, amely folyamatosan hangsúlyozta, hogy virológusok és epidemológusok szakértelmére támaszkodnak intézkedéseik meghozatalakor.
Drosten is azt hangsúlyozta, hogy évekig nem volt arra semmiféle indíték, hogy hinni kéne a laborhipotézisben, amelyet ugye akkor a titkosszolgálat már rég a lehető legvalószínűbbnek tartott. Azaz a kormány, amely folyamatosan a tudományos világ információira támaszkodott, amikor megvédte a drasztikus intézkedéseit, pont
a tudományos világ elől is elhallgatta a birtokában levő információt.
A BND-riporthoz Drosten, a német kormány legfőbb virológus-tanácsadója a berlini Charité kórház high-tech virológiai intézetének vezetője, nagyon óvatosan szólt hozzá, mondván, nem szabad neki, illetve nem is tud sokat mondani.
A kutatók óvatossága
Lényegében azt mondta el, hogy a BND-adatok, amelyeket ő januárban látott először, csupán állítások, illetve kutatási eredmények voltak, amelyek nélkülözték a nyers adatokat, így aztán számára érthető módon az egész nem állta meg a helyét és nem volt több egy hipotézisnél.
Érdekes, hogy akik az adatokat gyűjtötték és a riportot írták, nyilvánvalóan kiismerték magukat virológiai kérdésekben, identitásuk azonban nem ismert. A kormány tehát titkosszolgálatos virológusokkal és kutató-tanácsadó virológussokkal is dolgozott, de a két csoport között semmiféle átjárás nem volt.
Így lényegében nem volt annyi adat, hogy a kísérlet reprodukálható legyen, tehát a riportot nem lehet értékelni. Drosten
fel is szólította a BND munkatársait, hogy publikálják a nyers adatokat és tegyék hozzáférhető az összes információt.
Kínai kapcsolat
A nagy kérdés, hogyan lehet feldolgozni egy ilyen szintű kormány által elkövetett eltussolást, és mi lehetett az oka azon kívül, hogy Kína és a WHO nyilvánvalóan próbált mindenhol nyomást gyakorolni. Kínát bűnbakká tenni, akkor is durva lenne, ha valamilyen módon a párt felelős lenne a történtekért, ha pedig nem, akkor végleg. Így valamelyest érthető, hogy a politikai-gazdasági kapcsolatok védelme érdekében a kormányfők nem fogják még csak az ország nevét sem kiejteni a pandémia kapcsán.
Az biztos, hogy a „gain of function” kísérletekkel foglalkozni kell, legalábbis Drosten szerint, ugyanis szemlátomást, aki képes ezeket elvégezni, az meg is fogja tenni és egyelőre nincsen rájuk nemzetközi szabályozás.
Amikor valóság az összeesküvés-elmélet
A pandémia arra is rámutatott, hogy az állam és a polgárainak viszonya is ingatag lábakon állt. Az állam infantilizálta a polgárait, nem informálta őket és kényszerítette olyan dolgok elfogadására, amelyre nem adtak magyarázatot.
Amennyiben valaki diskurzust kívánt volna folytatni, az állam – az úgynevezett „elismert szaktekintélyek” és a média hathatós segítségével – nevetségessé tette azokat, akik más – és ebben az esetben mindegy, hogy helyes vagy hamis – következtetésekre jutottak. Utóbbi hazánkban is megfigyelhető volt, ahol nem volt lehetséges a diskurzus az intézkedésekről, illetve az oltásokról: gyakorlatilag egy „konszenzus volt” látható, és aki azzal nem értett egyet, azt kikiáltották összeesküvés-elmélet-hívőnek.
A BND-riport arra mutat rá ilyen módon, hogy egyrészt előfordul, hogy az összeesküvés-elméletek nem azok, hanem a valóságot meglehetősen pontosan leképező modellek, másrészt, arra is, hogy semmiben sem lehetünk biztosak; abban sem, amit tudományos információként tálalnak fel nekünk .
(retischuster.de, youtube.com, youtube.com, spiegel.de, spiegel.de)
