Gyurcsány Ferenc Orbán pénzszórására reagált.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke személyes történettel reagált arra, hogy Orbán Viktor a választások előtt pénzszórásba kezdett.
Pénzügyi tudatosságnak nyoma sincs
Gyurcsány Ferenc Facebook-bejegyzését változtatás nélkül közöljük alább:
„Anyám minden áldott fizetésnapon gyomorideggel ébredt, és addig nem múlt el gyomrában a kínzó szorítás, amíg apám haza nem hozta a pénzt. Mert ugye időnként máshova vitte.
Hadd menjen, egyszer élünk, vagy nem!? – gondolhatta magában az öreg, amikor a gyorsan összeverődött, egyre jobb hangulatú társaság közepén állva élvezte a hirtelen jött népszerűséget. Tegyük hozzá, mindeközben pár óra alatt a teljes fizetése lecsúszott a munkában megfáradt férfiak torkán.
Ilyenkor sok volt a barát.
Na, ezeknek aztán beszélhettél volna felelősségről, meg mindenfajta hasonlókról!
A fiskális alkoholistának (ne nevessetek, tényleg van ilyen szóösszetétel!) se érdemes előadást tartani arról, hogy fontos a költségvetés egyensúlya, meg arról, hogy máshol talán jobb helye lenne a pénznek.
A vereségtől félve osztja a pénzt Orbán
Eszébe se jusson tehát senkinek olyan dolgokat feszegetni , hogy amikor a lehetséges vereségtől megijedve a kormányfő mindenkinek pénzt ígér, akkor lesz-e erre elég fedezet.
Ellenkezőleg, kiabáljon a csaposnak, hogy még egy kört mindenkinek. Sőt, kettőt.
Hogy ez cinikus álláspont?
Ugyan!
Miért apám hirtelen jött barátainak kellene vigyázniuk apám pénztárcájára? Miért ne élvezhetnék a balatoni rizling enyhén mandulás utóizét?
Sőt!
Mi azzal a baj, hogy újabb és újabb körökre biztatják az én egyre nagyobb hangon az élet gyönyörűségéről prédikáló apámat, ki szemmel láthatóan lubickol a pillanat adta szeretetben?
Csak egyszer élünk
– Pálinka nem lesz? – kérdezi egy kásás hang a fal mellől.
– De, lesz az is. Minden lesz. Hogy én mennyire szeretlek benneteket! – húzta ki magát apám és intett a pultosnak. – Hadd menjen! Ami a csövön kifér. Hiszen csak egyszer élünk, ugye Gézukám!
Anyám még felmosta a kis cselédlakás színezett betonpadlóját, majd széket húzott az ablak elé.
Nem jött az ő ura.
A köténye zsebéből elővette lapos pénztárcáját és számolgatni kezdte a keveset, ami még benne volt.
– Akkor is megélünk valahogy. Akkor is – suttogta szipogva.”
(Gyurcsány Ferenc/Facebook)
