Brian Thompson halála rávilágított az amerikai egészégbiztosítási rendszer emberellenes működésére.
Múlt pénteken az utcán lelőtték a United Healthcare amerikai betegbiztosító cég vezérigazgatóját, Brian Thompsont. A használt golyókon az állt, hogy „késleltetni, tagadni, védekezni”. Ez egy egyben egy biztosítókról szóló könyv címe is. A tettes egy zsák monopolypénzt hagyott a helyszínen, majd biciklivel elmenekült.
Ahhoz képest, hogy egy ember előre megtervezetten és hidegvérrel lemészárolt egy másikat, megdöbbentően alacsony volt a felháborodott kommentek aránya. Az USA-ban egyre frusztráltabbak az egészségbiztosítás tarthatatlan helyzete miatt. A gyilkosságot sokan üdvözölték, a gyilkost pedig egyfajta modern Robin Hoodként istenítik.
Brian Thompson, a UnitedHealthCare meggyilkolt vezérigazgatója
Láthatatlan gyilkosságok, láthatatlan gyilkosokkal
Ezek láthatatlan gyilkosságok láthatatlan elkövetőkkel. Friedrich Engels, amikor ugyanígy érvelt, még a kizsákmányolt tömegek életkörülményeire hivatkozva tette ezt, mondván, hogy azok küldik az embereket a korai halálba. Az életkörülmények közé azonban nem csak az tartozik, hogy az embernek legyen fedél a feje felett és legyen mit ennie; legalábbis a nyugati világban nem.
Az amerikai közösségi média tartalmaiból, az válik világossá, hogy felhasználók milliói jöttek rá, a világ egyik leggazdagabb országában
tömegek halnak meg azért, mert az állam a minimálisnál is kevesebb felelősséget vállal az egészsgügyi ellátásukért,
miközben minden támogatást megad a gigavállalkozásoknak ahhoz, hogy tovább nőjenek.
Az Egyesült Államokban az emberek 40–50 százalékának van szüksége mellékállásra a megélhetéshez, és a lakosság 10–15 százaléka csak alkalmi megbízásokból él. Valójában az ország gazdasági mutatói éles ellentétben állnak a lakosság legnagyobb részének életszínvonalával, mert az összvagyon legnagyobb részét a gazdasági elit birtokolja.
Gazdag ország: évről évre korábban hal a lakosság
Az amerikai egészségbiztosítási rendszer úgy működik, hogy az állam csak az abszolút minimumot állja, és azt is csak azoknak, akik a legszegényebbek. Az amerikai lakosság 8 százalékának semmilyen egészségbiztosítása nincsen, és őket az állami programok, mint a Medicare, vagy Medicaid sem támogatják. Számukra az orvosi ellátás egyszerűen nem létezik.
Az USA az egyetlen olyan ország a civilizált világban, ahol a születéskor várható élettartam az elmúlt években érzékelhetően csökkent.
Aki megbetegszik, elszegényedik és korábban hal, mint a szülei
Thompson halálára a válasz ezért a közönyön felül a mérhetetlen düh kiáradása volt: a közösségi médiában a legjellemzőbb reakciók a humoros és ironikus meglátások mellett azok voltak, amelyekben a felhasználók leírták, hogy milyen rossz tapasztalatokat szereztek az egészségügyben. A leggyakrabban említett fogalom a „medical debt” , azaz egészségügyi adósság, amely sok esetben több tízezer dollárra rúg és visszafizetése reménytelen.
Míg itthon a fő probléma az, hogy az orvoshiány miatt lassú az ellátás, hosszúak a várólisták, és a kórházak állapota sokszor tűrhetetlen, addig Amerikában az történik, hogy az ellátást sokan egyszerűen nem kapják meg.
A gyógyszereket sem tudják megvenni
Amerikában a betegek először nem mernek elmenni orvoshoz, mert már arra sincs pénzük. A gyógyszereiket sok esetben nem állja a biztosító, ami nemrég például ahhoz vezetett, hogy amikor az ország vezető inzulin-gyártója drasztikusan megemelte az árakat,
a cukorbeteg emberek egyszerűen elkezdték felezni és negyedelni a gyógyszerüket.
A műtéteket sok esetben előre kell kialkudni a biztosítóval, különben az orvosok el sem végzik azokat. A biztosítók az esetek 16 százalékában utasítják el a kérelmeket, és ezek ugye azok az esetek, ahol a betegnek van biztosítása. Ha hozzávesszük azokat, akiknek nincs biztosításuk, abból az látható, hogy
a betegségek 25 százaléka adóssággal vagy kezelés nélkül végződik.
Bár a Thompson-gyilkosság esetében a tettes pontos motivációjáról nincsen információ, valószínűleg nem véletlen, hogy a legkizsákmányolóbb és tevékenységével emberéleteket követelő iparág vezető szereplője lett az áldozat, a reakciók pedig arra mutatnak, hogy a lakosság magáévá tette a szolidaritás eszméjét.
Balra húznak az amerikaiak?
Az Egyesült Államok népességét a hidegháború alatt végig azzal hergelték, hogy a szocializmus egyenlő a sztálinizmussal, így nagyon nehezen lehet eladni nekik bármit, amire rá lehet tenni azt a címkét, hogy „baloldali”. Ugyanakkor az elmúlt három évtizedben már nem volt idokolt a szocialista országok elleni propaganda, így felnőtt egy generáció, amelynél a „baloldali” helyett a közelmúltban a „kapitalizmus” lett a szitokszó.
A social médiában aktívan tevékenykedő progresszívek sok esetben kicsit mást értenek a jobb-bal-közép diskurzus fogalmai alatt, mint amit hagyományosan szoktunk, mert más perspektívából találkoznak ezekkel a fogalmakkal. A használt fogalmak kuszaságának másik oka, hogy nincsen baloldali pártjuk, ugyanis a demokrata párt is csak jóindulattal nevezhető még centristának is.
Az amerikai változat
Mindazonáltal úgy tűnik, hogy
rekordmennyiségű ember, főleg fiatal nyit a baloldali eszmék irányába, mégha első benyomásra ez olyan is, mintha éppen most találnák ki ezeket.
A többsávos adózás social médiában megjelenő változata például az, hogy
„senki ne lehessen milliárdos: minden milliárd dollárt meghaladó bevétel kerüljön a szociális ellátásba.”
A kapitalizmus szélsőségeinek elutasítása
Bár a felhasználók egységesen a kapitalizmust szidják, az a jellemző, hogy kapitalizmus alatt inkább annak hozadékait, mintsem a mögötte meghúzódó ideológiát értik, ugyanakkor a kizsákmányolás koncepciójára borzalmasan érzékenyek. Nem vesznek állatokon tesztelt kozmetikumot, gyerekek által varrt ruhákat és
most dereng nekik, hogy azok az emberek, akik például azáltal lettek milliárdosok, mint Thompson, ugyanígy szerezték a vagyonukat, csak nem állatokat, vagy távol-keleti gyereket zsákmányoltak ki, hanem az amerikai állampolgárokat.
A harag nem Thompson személye ellen szól, amit az is mutat, hogy a hashtag, amit használnak annyi, hogy CEOs, azaz „vezérigazgatók”. Thompson halála azért nem vált ki semmilyen együttérzést, mert nem volt ismert figura, csak egy azok közül a milliárdosok közül, akik az ő kárukon gazdagodtak meg, mondjuk Elon Muskkal szemben, aki amellett, hogy évről évre egyre problémásabb, nem küldött a halálba embereket.
Most rettegnek az amerikai biztosítótársaságok, az alkalmazottak otthonról dolgoznak, a vezetők pedig megrohamozták a biztonsági cégeket:
veszélyes lett milliárdosnak lenni.
Más kérdés, hogy az egyéni terrorakciók valójában nem célravezetőek, mert egyrészt erősen vitatható morális következményeket okoznak, amelyek beszennyezik a mögéjük állókat is, másrészt a politikai kérdéseket szerencsésebb a szavazófülékben eldönteni, mint a nyílt utcán fegyverrel.
