Veszettség denevér ölt az Egyesült Államokban.
Az Egyesült Államokból jelentette az AP, hogy
egy minnesotai lakos elhunyt veszettségben.
Még mindig ezrek halnak meg veszettség miatt
Az állam egyégszségügyi központja annyit közölt, hogy a beteg 65 éven felüli volt és még júliusban kerülhetett kontaktusba egy veszett denevérrel. Az USA-ban évente tíznél kevesebb ember hal meg veszettségben.
Indiában, Kínában és Közép-Afrikában a veszettség sajnos közel sem olyan ritkán diagnosztizált betegség, mint Európában, vagy az Egyesült Államokban. Indiában évente több, mint 8 ezer ember hal meg a vírusos betegségben, amely a központi idegrendszert támadja meg. Az országban a betegséget a kóbor kutyák terjesztik, a harapásokat nem jelentik a hatóságoknak, így a védőoltást az áldozatok nem kapják meg, holott ha a vírusnak kitett ember ezt a tünetek megjelenése előtt megkapja, akkor nem betegszik meg.
Az oltás beadására a betegnek elvileg jócskán marad ideje. A vírus a harapás helyétől igyekszik terjeszkedni az agy irányába. Tehát teoretikusan több időnk marad orvoshoz menni, ha lábon harapott egy veszett állat, mintha nyakon harapott volna.
Az Egyesült Államokban a veszettség megjelenése azonban nem kutyákhoz, hanem szinte mindig denevérekhez köthető. A fertőzés pedig úgy történik, hogy az áldozat vagy észre sem veszi – mondjuk kempingezés közben –, hogy álmában megharapta egy denevér, vagy észreveszi ugyan, de nem foglalkozik vele, hiszen a denevér fogai kicsik és a harapás nem fáj.
A betegség az esetek gyakorlatilag 100 százalékában halálos kimenetelű,
amennyiben a védőoltás beadása elmarad. Nem sok esetről, lehet tudni, amikor sikerült megmenteni a beteget. Az első alkalommal ez húsz évvel ezelőtt sikerült az orvosoknak.
2004-ben az akkor 15 éves Jeanna Giese-t megharapta egy denevér, néhány héttel később a lány beteg lett. Amint kiderült, hogy denevérrel került kontaktusba, azonnal kivizsgálták veszettségre, és szülei meg is kapták a diagnózist, azzal együtt, hogy búcsúzhatnak a gyereküktől. Annak érdekében, hogy a lány ne szenvedjen annyira, mesterséges kómába helyezték. Két hét múlva felébresztették, és
bár sem beszélni, sem járni nem tudott, de élt.
A csodával határos sikert látva először thai orvosok próbáltak az úgynevezett Milwaukee-protokoll segítségével segíteni a betegeiken, de a siker elmaradt. A mesterséges kómába helyezés módszerével az elmúlt húsz évben kevesebb, mint húsz embert sikerült megmenteni és a diagnózis továbbra is egyenlő egy halálos ítélettel.
(Kiemelt képünkön Jeanna Giese látható)
