Zsidó vezetőkkel találkozott az államfő. Sulyok Tamás apja is szóba került.
Sulyok Tamás köztársasági elnök kedden, a holokauszt áldozatainak emléknapján a parlamentben találkozott a magyarországi zsidó vezetőkkel – írta meg a 444.hu.
A beszéde meglehetősen kínos, hiszen
az államfő apjának nemzetiszocialista múltjára nemrég derült fény.
A holokauszt áldozataira emlékezett
Április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Ezen a napon kezdődött meg 1944-ben a zsidóság gettósítása Kárpátalján, Kassán és Szabolcsban. Néhány héten belül szinte a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz–Birkenauba deportálták.
Magyarország akkori területén akkor 850 ezer magyar zsidó élt, közülük 550-600 ezren haltak meg a holokausztban.
„A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”
– mondta a köztársasági elnök.
Az a Sulyok Tamás, akinek az apjáról nemrég derült ki, hogy az egyik nemzetiszocialista párt megyei vezetője volt, és toborzó cikkben ünnepelte a német megszállást. Majd a deportált zsidóktól lefoglalt vagyontárgyakra pályázott.
Történész találta meg a dokumentumokat
Megírtuk, hogy a köztársasági elnök édesapja, Sulyok László 1944-ben, pár nappal azután, hogy Székesfehérvár zsidó származású lakosait összegyűjtötték és elhurcolták, kérelemmel fordult a város polgármesteréhez.
A Magyar Nemzeti Szocialista Párt szervezete nevében (amelynek megyei vezetője volt)
az elhurcolt zsidók vagyonából értékes ingatlant, majd berendezési tárgyakat igényelt.
Az 1944-es dokumentumok nyilvánosságra hozatala után Sulyok Tamás nemtelen támadásról beszélt, és továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy apja hazafias, filoszemita, zsidóbarát ember volt.
A keddi, Országgyűlésben elhangzott beszédében már sokkal visszafogottabban fogalmazott a családi múltról.
„Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai. Ma sem tudom már kérdezni”
– mondta, hozzátéve, hogy apja nemzedékében többnyire hallgatni igyekeztek a múltról.
„Tizenkét évvel a holokauszt után születtem,
a családban azt hallottam, hogy mi soha senkinek nem ártottunk,
nem voltak ellenségeink”
– emlékezett vissza.
