Vélemény Dávid Ferenc gazdasági árnyékminisztertől.
Pert fontolgat a magyar kormány a SPAR ellen – értesült a Világgazdaság megbízható forrásokból. Eszerint tehát a kiskereskedelmi lánc nem ússza meg a hetekben kirobbant botrányt annyival, hogy kemény üzeneteket kapott a kabinet részéről, hamarosan konkrét lépések is történhetnek az ügyben. (2024. március 25.)
Nagy Márton gazdasági miniszter – „SPAR szakértőként” – azt is elmondta, hogy elítéli a SPAR vezetőjének kijelentéseit. Arról is beszámolt, hogy a múlt héten behívta a SPAR igazgatóját, és elmondta neki, hogy minden kijelentésnek következménye van.
Elmerengtem
Az átkos időkben, amikor az állami tulajdon többsége dominált Magyarországon, gyakran előfordult, hogy magas rangú miniszteriális – vagy pártvezetők berendeltek és a „szőnyeg szélére állítottak” vállalati vezetőket. Kaptak aztán hideget-meleget, főleg akkor, ha az éves terv nem teljesült.
Ilyenkor bizony megvert kutyaként távoztak az érintettek a főmufti irodájából. Azt hittem, hogy ezek az idők már tova szálltak, hiszen különvált az állami és a magántulajdon. A miniszterek mai is vegzálhatják az állami cégek igazgatóit, de a magántulajdonban lévő vállalkozások vezetőivel nincs, nem is lehet függőségi viszonyuk.
Az üzleti szektor vállalkozásai adó-és járulékfizetésre kötelezhetők, tevékenységük szabályozható, ellenőrizhető. Szükség esetén büntethetők is. Természetesen a magyar állam perelheti is a vállalkozásokat, egyet viszont nem tehet:
önkényúrként nem zsarnokoskodhat ebben a szférában!
A rendszerváltás idején rövidgatyás (14 éves) Nagy Márton még úgy tudja (esetleg kedves szüleitől, nagyszüleitől), hogy ha egy állami vezetőnek nem tetszik egy üzleti vállalkozás tevékenysége vagy megnyilvánulása, akkor a felügyeleti jogkört gyakorló intézmény (esetünkben a Nemzetgazdasági Minisztérium) raportra rendelheti a cégvezetőt.
Ezek az idők elmúltak, még akkor is, ha Nagy Márton erről nem kapott értesítést
A Nemzetközi SPAR Központ részeként működő
SPAR Magyarország Kft. hazánk ötödik legnagyobb munkáltatója,
közel 14 ezer dolgozóját és családtagjaikat joggal foglalkoztathatja, hogy vajon mi vár rájuk a jövőben, ha tovább romlik a kormány és a munkaadójuk közötti viszony.
Az egyik gazdasági hírportál (Pénzcentrum) megszerezte a cég magyarországi dolgozóinak küldött levelét, amelyben a vezetőség megköszönte a kereskedelmi vállalkozás itteni munkavállalóinak áldozatos munkáját.
A tárgyszerű iromány feltárja a kormány és a SPAR Magyarország Kft. között kialakult konfliktus valós hátterét, idézem:
„A SPAR Magyarország nyereséges lenne, ha nem lennének a szélsőséges ár- és adószabályok Magyarországon, melyek ebben a formában az EU egyetlen más országában sem léteznek.
Sajnos a magyar kormány által bevezetett ár- és adószabályok arra kényszerítenek bennünket, hogy túlzottan magas különadókat fizessünk, és így a SPAR Magyarország már nem tud nyereségesen működni. Nem csupán apróságról, hanem 120 millió euróról (48 milliárd forintról) van szó, amelynek a nagy részét a magyar államnak kell befizetnünk.
Másképp fogalmazva: ez azt jelenti, hogy ha visszaszámoljuk, akkor a SPAR Magyarországot tekintve
munkavállalónként közel 8500 eurót (3,4 millió forintot) kell kifizetnünk.
Ezt nem tudjuk és nem is fogjuk elfogadni, ezért tettünk panaszt az EU-nál.”
A magyar kormány nyíltan megfenyegette a kiskereskedelmi vállalkozást, hol azzal, hogy az állam felvásárolja a SPAR Magyarországot (Lázár János: „vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”), hol hadüzenet szerű kinyilatkozással (Nagy Márton: „ha valaki kardot ránt, és elkezd kaszabolni, annak következménye van”.)
A két miniszter durva üzenete nem elfogadott az üzleti világban, az állam alkalmazottai nem nyilvánulhatnak meg ilyen agresszív módon. Az, hogy a Nagy–Lázár kettős lejáratja magát, nos, az egyáltalán nem izgat. De miután a kormány tagjai, felelősek hazánk jó hírnevéért.
Ezekkel az ostoba és indulatos nyilatkozatokkal viszont tovább rontják Magyarország külföldi megítélését.
És miként reagált a miniszteri kifakadásokra a SPAR?
„Nagyon örülünk, hogy élelmiszer-kiskereskedők lehetünk Magyarországon, és szeretnénk tovább növekedni, új üzleteket nyitni és a meglévőket korszerűsíteni.
Ezért számunkra nagyon fontos, hogy ebben az ügyben megoldás szülessen. Biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet tisztázódni fog.
Ezen gondolatok kíséretében szeretnénk Önöknek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!”
Az egyik fél hőbörög és keménykedik, a másik kulturáltan közli dolgozóival (és velünk), hogy maradnak Magyarországon és érdekeltek a konfliktus megoldásában.
Ugye érzik a különbséget?!
