Nem maradtak csendben.
Folyamatosan érkeznek Magyarországra az ázsiai vendégmunkások
Folyamatosan beszámolunk az Orbán-kormány által előszeretettel fogadott ázsiai vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról. A magyar kabinet a menekültellenessége ellenére tárt karokkal várja a külföldi vendégmunkásokat, ugyanis – még magyar viszonylatban is – olcsó, megbízható munkaerőt jelentenek, ráadásul jobban terhelhetőek, mint európai társai. Nem ritka ugyanis, hogy szabadnapok nélkül
heti hét napot végigdolgoznak napi 12-16 órás műszakokban, és sok esetben nem vonatkoznak rájuk a magyar előírások sem.
Mint ismert, több magyarországi cég telephelyén a magyar munkavállalókat bocsátottak el, és eközben ázsiai vendégmunkásokat vettek fel a helyükre. Az okok kézenfekvők: kisebb munkabért kell fizetniük a foglalkoztatóknak, miközben a magyaroknál jóval kevesebb szabadsággal is beérik.
Három, a tavalyi évben Magyarországra utaztatott Fülöp-szigeteki vendégmunkással készített interjút a Világgazdaság, hogy megtudják: mi az oka annak, hogy hazánkba jöttek dolgozni. A lap tavaly április és október között hazánkba érkezett filippínóval beszélgetett.
Így nyilatkoztak a hazánkba érkezett vendégmunkások
Alvin gyártósori rakodómunkás egy Pest vármegyei akkumulátorgyárban. Ő három és féléves kisfiát, valamint feleségét hagyta otthon, hogy jobb életkörülményeket tudjon számukra biztosítani. Elmondta: nagyon nehéz volt őket hátrahagyni, de döntését éppen a családja érdekében hozta meg.
Wendelyn gyártósori operátorként dolgozik egy budapesti autóipari beszállítónál. Ő a férjét és egyetemista fiát hagyta otthon, a Fülöp-szigeteken. A nő a fia megélhetését segíti a magyarországi munkavállalásával, hogy tanulmányai során kevesebb anyagi gondja legyen.
Christopher a WHC HR-koordinátoraként dolgozik Magyarországon. Ő karrierépítés céljából érkezett Budapestre, és fontos szempont volt számára, hogy
itthon sok munkalehetőség (sic!) áll rendelkezésre számára.
Alvin egy filippínó munkaközvetítő-iroda álláshirdetésére jelentkezett. Az állást néhány napon belül megkapta, és három hónapon belül Magyarországra érkezett. Az interjúban megkérdezett másik két filippínó vendégmunkásnak hasonlóan nagy szerencséjük volt.
Csupa jót mondtak a magyar munkakörülményekről az ázsiai vendégmunkások
Wendelyn és Alvin a hazájukban heti 6 napon keresztül napi 12 órában dolgozott hasonló pozícióban, Magyarországon azonban mindketten csupán 3-4 napot dolgoznak hasonlóan hosszú műszakokban. Christopher a Fülöp-szigeteken heti hat napon keresztül napi 9-10 órában dolgozott, itthon azonban 5-ször 8 órában kell csak munkát vállalnia.
Mindhárman arról beszéltek:
4-6-szorosát keresik annak a munkabérnek, amelyre a Fülöp-szigeteken számíthatnának hasonló pozíciókban.
Mindhármójuk számára ingyenes lakhatást biztosítanak foglalkoztatóik, így a lakbérfizetésre nincs gondjuk. A közlekedést is száz százalékosan megtérítik a munkáltatók, sőt, az étkezésüket is finanszírozzák. Az alacsony költségek miatt a munkavállalók bérük 50-70 százalékát meg tudják takarítani, és haza tudják küldeni családjaiknak.
Wendelyn és Alvin szerint azért jönnek hazánkba nagy számban a filippínók, mert könnyen tudnak alkalmazkodni a magyar kultúrához. Elmondásuk szerint a Fülöp-szigeteken hasonlóan tisztelettudók az emberek, mint Magyarországon (?).
Mindhárman jól érzik magukat Magyarországon. Elmondásuk szerint befogadó és barátságos a közeg itt, és ezért otthon érzik magukat. A Magyarországra érkezett munkavállalók
azt üzenik Fülöp-szigeteki sorstársaiknak, ne adják fel álmaikat, mert „Magyarország segít megvalósítani azokat” (sic!).
