A bicskei gyermekotthon több lakója is felidézte már megdöbbentő emlékeit az intézményről.
„A nevelők mindig azt mondták, hogy majd felnősz, és kimész a nagybetűs világba, a nagybetűs életbe. Úgy beszéltek az intézeten kívüli világról, mint valami mumusról”
– fogalmazott a bicskei gyermekotthonban töltött éveiről a 24.hu-nak Zsófi (nevét kérésére változtatták meg), az intézmény volt lakója.
Mint mondta, a nevelők azzal rémisztgették őket, hogy majd nem tudnak helytállni a világban. Az intézményen belüli megalázás rendszeres volt, ha valakinek alkoholista volt a szülője, akkor a gyermeknek is a fejéhez vágták, hogy az lesz.
Zsófi 6 éves korától 16 éves koráig volt a gyermekotthon lakója, ő is többször megkapta, hogy „drogos kurv@” lesz, sőt, azt is mondta neki az egyik tanára, hogy ha nem tanul,
„a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött”.
A hölgy felidézte a budapesti gyermekotthonban töltött éveit is, ahonnan 6 éves korában kellett távoznia. Mint fogalmazott,
„Ott emberszámba voltunk véve, megcsinálták a hajamat, gyerekként kezeltek, játszhattam. Amikor el kellett mennem onnan, azt mondták:
»Zsófi, választhatsz, melyik gyermekotthonba szeretnél menni.« Bicskét választottam, gyerekésszel, kevés információval”.
A bicskei intézményben töltött éveiről azonban nincsenek jó emlékei. A nagyok közé került kisgyermekként, akkoriban kapta az első nagyobb verést, egy nevelő egyszer egy nagy könyvvel csapott a fejére, úgy, hogy Zsófi beleszédült.
„Volt egy kisfiú, szegény, aki nem mosakodott, mert nem tudta, hogy kell. A családban, ahonnan kiemelték, senki nem tanította meg.
Itt meg azt mondták neki, hogy nesze, itt a szappan, menjél, fürödj le. És visszajött koszosan, büdösen. Egy nagy, benga nevelőnő minden héten megverte ezért”
– idézte fel az interjúban a borzalmas eseményeket, hozzátéve, hogy azért találkozott normális nevelőkkel is, ám panaszkodni nem lehetett.
„Hallottuk, hogy ki lehet menni a bicskei zeneiskolába leckéket venni. Szóltam, hogy én szeretnék zongorázni. Azt mondták, minek, ha nem tudsz. Ami érdekelt, abban folyamatosan akadályoztak.
»Hülye vagy«, ezt hallják a gyerekek rendszeresen”
– emlékezett vissza a megaláztatásokat.
Rémisztő emlékei vannak az igazgatóról
Szót ejtett az elítélt igazgatóról, Vásárhelyi Jánosról is. Mint mondta, néha szinte versengtek a gyermekek a szeretetéért, tudták azt is, hogy az intézményvezetőnek mindenfelé jó kapcsolatai vannak.
Felidézett egy sötét emlékképet Vásárhelyiről: kérvényt nyújtott be neki, laptopot akart venni a saját félretett pénzéből. Az igazgató lekicsinylően bánt vele, a szemére vetette, hogy inkább a nagymamájának kellene segítenie.
„És amikor látta, hogy teljesen magam alá kerültem, mellém ült, és elkezdett simogatni, hogy jól van, Zsófikám, semmi baj, megkapod azt a laptopot.”
Zsófi az interjúban arról is beszélt, amikor a gyermekotthon egy másik lakójával látogatóba mentek a börtönben ülő szüleikhez. A fiú odafele Vásárhelyi mellett ült, visszafele inkább hátra szállt be, mert az igazgató út közben azt ecsetelte, hogyan kell az óvszert használni, és simogatta a lábát.
Zsófi is találkozott olyan nevelővel az intézményben töltött évei alatt, aki „próbálkozott” nála.
„Nekem is volt egy nevelőm, aki rendszeresen mondogatta, hogy nagyon szép vagyok, szeretné, hogy előtte menjek föl a lépcsőn, szeretne lefotózni, mert ő nagyon szép képeket tud ám csinálni. Aztán egyszer már ott tartott, hogy aktfotókat készítene rólam”
– részletezte a történteket, hozzátéve, hogy a Vásárhelyi ellen tett tanúvallomásában erről is beszélt. Olyan eset is előfordult, amikor fürdés közben kopogott be hozzá egy nevelője. Megjegyezte, a gyermekotthon munkatársai pontosan tudták, hogy ő nagyon be tud hisztizni, ha túlmentek egy határon, ám aki szendébb volt, azzal bármi megtörténhetett.
Kapcsolódó:
Még nagyobb balhé tört ki a ped0filbotrányból: Megszólalt a bűnöző legismertebb áldozata
