Az esztéta 71 évesen hunyt el.
Meghalt Bacsó Béla Széchenyi-díjas esztéta, egyetemi tanár.
Bacsó 1952. december 16-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1977-ben végezte el az ELTE magyar-esztétika-népművelés szakán, ahonnan a Magyar Színházi Intézetbe került pályakezdőként. Nem sokkal később politikai okokból eltávolították első munkahelyéről, így került az ELTE Esztétika Tanszékére.
2001-ben lett az MTA doktora, 2003-ban filozófiai tudományokból habilitált. 1997-ben részesült a Soros Alapítvány alkotói díjában. 1995-97-ig a Pécsi Tudományegyetem Esztétika Tanszékének volt a vezetője, 2000-2010-ig pedig az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének volt az igazgatója.
Bacsó Béla 1997-től haláláig vezette az ELTE Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszékét.
Több műfordítás is kötődik a nevéhez, legismertebb Martin Heidegger magyar kiadásai kapcsán lehet.
Janisch Attila megrendülten búcsúzott barátjától a Facebookon. Írását teljes terjedelmében közöljük:
„BACSÓ BÉLA 1952.12.16.-2024.03.16. 🖤🖤🖤
Jaj nem, ezt nem lehet felfogni, sem elfogadni. Épp néhány napja beszéltünk Bélával, hogy ezen a héten találkozzunk a szokásos Belga béli ebédünkön.
Rettenetes hír!
Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan.
Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk.
A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla.
Az emberi minőség egy minőség nélküli korban.
Barátja, Magyar Bálint egy szép és igaz mondattal emlékezett rá: “Szabadon élt a becsület börtönébe zárva.”
Igaz.
De igaz megfordítva is: A becsület szabadságával élt, és minden cselekedetével, mondatával ezt képviselte a becstelenségek börtönében.
Iránta való szeretetünk és csodálatunk nem múlik, nem változik, mert ez örök.
Drága Béla, a szívünk szakad meg, hogy már csak az emlékeinkben találkozhatunk, még ha ott minden nap is.
🖤🖤🖤🖤💔🖤🖤🖤🖤”
Az eredeti bejegyzést itt lehet megtekinteni:
(Wikipédia nyomán)
