Vélemény.
Közeleg a tavasz, hamarosan márciust írunk, ez igazán jó hír. Sajnos a vállalkozói szféra képviselői számára nem csak örömmel jár a rügyfakadás, hiszen a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. § (2) bekezdésében megállapított, évente esedékes 5.000,- Ft, azaz ötezer forint kamarai hozzájárulás megfizetését a törvény (3) bekezdése alapján 2024. március 31-ig kötelesek teljesíteni. Az 5 ezer forintos kötelező kamarai hozzájárulást a Gránit Banknál vezetett bankszámlára kell átutalni. A kamarai hozzájárulás megfizetésének elmulasztása köztartozás,
amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal könyörtelenül behajt.
Az üzleti szektor résztvevői az ötezer forintos tételt nem kamarai hozzájárulásként, hanem „kamarai sarcként”, illetve „kamarai adóként” emlegetik. De hallottam már a „fizetünk a semmiért”, a kamarára nézve nem túl hízelgő megfogalmazást is. A vállalkozók döntő többsége úgy értékeli, hogy a kamara teljesen indokolatlanul szedi be ezt a pénzt, ugyanis a vállalkozások befizetéseikért érdemi ellenszolgáltatást nem kapnak.
Ezen az ágon a kereskedelmi és iparkamarai rendszer több mint 5 milliárd (!) forint bevételre tesz szert, ami cca. 1 millió vállalkozás forrásából ered. Sok kicsi sokra megy – szól a bölcs mondás. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarából (NAK) sem lehet „kimaradni”: ott nyíltan kötelező kamarai tagdíjról (tehát nem hozzájárulásról) rendelkeznek, amelyet a nettó árbevétel arányában határoznak meg, alsó (minimum) és felső (maximum) érték meghúzásával. Senki ne izguljon, a NAK-hoz is dől a pénz, no nem önkéntes alapon.
Szóval van két gazdasági kamaránk (MKIK, NAK), amelyeket
a legálisan működő vállalkozások képtelenek elkerülni:
„kényszersorozás és bevonulás”, a pénzügyi kötelezettség teljesítése alól kibújni nem lehet! A kötelező kamarai hozzájárulás (MKIK) és a kötelező kamarai tagdíj (NAK) megfizetése ellen tehát nincs apelláta: aki nem fizet, arra ráküldik a Nemzeti Adó -és Vámhivatalt. Ha eddig azt gondolták, hogy „alapból” kamara-ellenes vagyok, akkor nagyot tévedtek. A hazai kamarai szerveződés struktúrájával, a nyújtott szolgáltatások színvonalával, de leginkább a köztestületek vezetőivel vagyok elégedetlen.
Kezdjük az agrárkamarával. Elnöke (Győrffy Balázs), aki 2010. óta a Fidesz parlamenti frakciójának a tagja (jogalkotó), ebből eredően (is) a kormányzó párt akaratának lelkes végrehajtója. Nem a gazdákat képviseli kamarájában, hanem a kormányt, illetve a kormányzó pártot! Nem az agrárvállalkozóknak van emberük a Parlamentben, hanem a Fidesznek van politikai tisztje a gazdatársadalomban. Micsoda különbség!
Az MKIK első számú vezetője ismert közszereplő. Parragh László a miniszterelnök bizalmi embere, tanácsadója, a Fidesz rendezvények állandó meghívottja. Neki „köszönheti” 400 ezer mikróvállalkozó, hogy a KATA-szisztémát pillanatok alatt likvidálták, és napjainkban is aktívan részt vesz a Magyar Nemzeti Bank szakmai munkájának/tekintélyének lejáratásában.
A megbízás mindig „felülről” érkezik,
és az MKIK elnöke kivétel nélkül megfelel a „magas” elvárásoknak. Talán nem szükséges itt is említeni, de azért megismétlem: ebben az esetben sem a kisvállalkozói érdek van a kamarai tevékenység középpontjában, hanem az egyéni karrier és a hatalomnak való megfelelési kényszer.
Befejezésül. Úgy érzem, hogy
elérkezett az idő a kamarai rendszer „felszabadítására”.
A kormányváltást követően rövid időn belül meg kell szabadulni a semmi haszonnal nem járó kötelező kamarai hozzájárulás fizetésétől (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) és a kötelező kamarai tagságtól (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara)! A gazdaság a jövőben önkéntes alapon szerveződjön! Ha ez megtörténik, a személyi kérdések már gyorsan megoldódnak.
Dávid Ferenc
