Fájdalommal nem megy semmire az ember – mondta.
Szász János Balázs Béla-díjas magyar filmrendező és családjának otthonába még 2021 februárjában hatoltak be a rendőrök. A hatóság emberei házkutatást tartottak, lefoglalták laptopjaikat. Az ügy hátterében a magyar orvosok által szétválasztott bangladesi ikerpárról készülő dokumentumfilm körüli konfliktus állt – de Szász szerint az SZFE-ügy is felmerült. A rendező és családja
fél évvel később elhagyták Magyarországot.
Szász János már másodszor beszélt a történtekről Veiszer Alinda műsorában. A rendező és családja az előző beszélgetés másnapján, 2021 szeptemberében hagyták el hazájukat. Jelenleg Amerikában élnek, a beszélgetésre a rendező is onnan jelentkezett be. Szász János a műsorban először beszélt amerikai életükről.
„Nem azért jöttünk ki, hogy dühösek legyünk, hogy köpködjünk.
Béke van a lelkünkben, és mindig magyarok maradunk”
– mondta Szász János és felesége, Bognár Gyöngyvér.
Elmondták: nem a karrierjükre fókuszáltak, amikor kijöttek, hanem arra, hogy a gyerekeikkel ne ismétlődhessen meg ugyanaz, ami velük. A rendező felsége 30 évig dolgozott színészként, de a szakmájától elbúcsúzott, mert idegen nyelven nem akar játszani. Jelenleg óvónőként dolgozik. Szász János elmondta, eleinte überezett, amit nagyon szeretett, és kellő humorral is tekintett helyzetére.
„Akartam tudni, mi az, legalul lenni ebben a társadalomban. Minden nézőpont kérdése, nem volt bennem egy pillanatnyi önsajnálat sem,
fájdalommal nem megy semmire az ember”
– mondta a rendező, aki arról is beszélt, hogy egy napon váratlanul megcsörrent a telefonja és felkérték, hogy drámapedagógusként dolgozzon Georgetownban. Szász János azóta másik két egyetemen is tanít, és Washingtonban társulatot is alapítottak. Angyalok Amerikában című első darabjukat nemrég 12 kategóriában jelölték egy rangos amerikai szakmai díjra.
A beszélgetés során szóba kerül a Magyarázat mindenre című magyar film, amelyet azért tartanak kiemelkedő alkotásnak, mert pontosan megjeleníti a rendszer által kialakított helyzetet Magyarországon. Mint mondták, ők is ugyanezt élték át, ezt élik át a barátaik is most Magyarországon, és szerinte a film úgynevezett művészi híradónak is tekinthető, és – jegyezte meg –
„az ilyen jellegű érzékenységet a magyar állam nem támogatja”.
A rendező megosztotta azt is, hogy a rendőrségi ügy kirobbanásakor nagyon sokan akarták kifejezni feléjük támogatásukat, ugyanakkor közeli rokonaik részéről három éve teljes elzárkózást tapasztalnak. Ebből Szász számára az derült ki, hogy sokan komolyan elhiszik, amit a kormánymédia közvetít és
normálisnak tartják, hogy a rendőrség betör egy család életébe és elviszi a számítógépeiket.
A rendező nem beszélhetett az üggyel kapcsolatban, mert az még nem zárult le. Mindezek ellenére azt mondta, családjával együtt nagyon szeretik Magyarországot, mindig is a hazájuknak tekintik, de „iszonyatos veszteségnek” is, és nem tervezik, hogy visszajönnek.
„Megmérgezték a kutat, és én nem akarok inni belőle.
Nagyon sajnálom, akinek továbbra is inni kell belőle”
– mondta, hozzátéve, a hazai események egyre kevésbé hatnak rájuk, hazájára munkáján keresztül szeretne hatást gyakorolni.
(telex.hu nyomán)
