Vélemény.
A címben szereplő igazságot szem előtt tartva most mégis mennyiségi mutatókról fogok röviden írni. Bizonyára sokan vitatni fogják jegyzetem irányultságát, de semmi baj, nem kell mindig arra törekedni, hogy általános elégedettséget váltson ki egy megközelítés.
Jegyzetem Robert Fico keddi budapesti látogatása indukálta, illetve a sajtóban megjelent nyilatkozatok szövege, hangneme. Kezdjük ezzel:
Orbán Viktor:
„A Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatok sohasem voltak olyan jók, mint most, mert a két ország úgy kapcsolódik össze az Európai Unión belül, hogy egymást erősíti a fizikai, a gazdasági és az energiabiztonság tekintetében is, ezért megkezdik egy újabb kétoldalú együttműködési csomag előkészítését. (…) [A] folyamatosság, a biztonság és a stabilitás a legfontosabb politikai érték, ezért egy ilyen hosszútávú kapcsolat nagy érték, mindkét nép javát szolgálja.
A két nép történelmét nem lehet egymástól elválasztani, és a mélyben van egy nagyon erős civilizációs kapocs, a latin kereszténység világa. Magyarország és Szlovákia érdekei »legalább 99 százalékban egy irányba mutatnak«, mindkét ország számára fontos a szuverenitás.” (MTI nyomán)
Robert Fico:
„Szlovákia nem támogatja Magyarország jogainak bármiféle korlátozását az Európai Unióban, és soha nem fog egyetérteni azzal, hogy egy országot azért büntessenek meg, mert a szuverenitásáért és az ország nemzeti önállóságáért küzd”
– majd azzal folytatta, hogy figyelik a Magyarország körül kialakult helyzetet is, hiszen olyan javaslattervek jelennek meg, hogy fosszák meg a szavazati és más jogoktól Magyarországot. Kijelentette: amíg a szlovák kormány feje lesz, addig soha nem fog egyetérteni azzal, hogy egy országot azért büntessenek meg, mert a szuverenitásáért és az ország nemzeti önállóságáért küzd. [E]lutasítják az uniós migrációs paktumot, valamint ugyanaz a véleményük Orbán Viktorral Ukrajnát illetően és a V4-ek működésével kapcsolatban is. (MTI nyomán)
A korábban megbonthatatlannak tűnő (és történelmi alapokon nyugvó) lengyel–magyar barátságot tehát pillanatok alatt felváltotta a magyar–szlovák bajtársi szövetség, a két közép-kelet-európai ország miniszterelnöke tehát már „egy tálból cseresznyézik”. Természetesen üdvözlendő az északi szomszédunkkal javuló viszony, de azt túlzásnak tartom, hogy tegnaptól (vagy a mai naptól) Szlovákia és Magyarország minden korábbi konfliktusa feledésbe merüljön.
Arra is emlékeztetnék, hogy Orbán pártját kitessékelték az Európai Néppártból, Robert Fico politikai közösségének (Smer-SD) tagságát az Európai Szocialisták Pártjában függesztették fel. A két sokat próbált és ravasz politikust jól ismerik a kontinens politikai színpadján, még az is lehet, hogy hallottak a népi bölcsességről, miszerint „madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”.
Lengyelország tehát „dobva”, a csere mindenképpen minőségi, kérdés, hogy milyen előjelű? Az új „szerető” Robert Fico, aki ennek megfelelően udvarolt Budapesten: „Kedves Viktor, Szlovákiában rendkívül népszerű vagy a normális emberek között”.
A hosszú bevezető után a nem mindenható méretekről:
- Lengyelország a 27 tagú Európai Unió ötödik legnagyobb alapterületű (307 ezer négyzetkilométer) országa (a lista élén: Franciaország, Spanyolország, Svédország és Németország). Magyarország 93 ezer, Szlovákia 49 ezer négyzetkilométer.
- A tőlünk távolodó lengyelek az EU ötödik legnépesebb országa, lakóinak száma meghaladja a 36 milliót. (Szlovákia és Magyarország együttesen sem éri el a 16 milliót).
- Nézzünk katonai szempontokat is, a világ nemzeteinek rangsorolása a jelenleg rendelkezésre álló tűzerő alapján. Lengyelország a 21., (Csehország a 46.), Magyarország az 54., Szlovákia a 69.
- A végére hagytam a világ nemzeteinek GDP-rangsorát. Meglepő módon nagyon hasonlít a katonai rangsorra: Lengyelország itt is a 21., (Csehország 47.), Magyarország 57., Szlovákia 62.
Hangsúlyozom, hogy nem szeretnék a mennyiségi mutatók fetisizálásának csapdájába esni. De az mégiscsak elgondolkodtató, (akár V4 összefüggésben is), hogy hazánk – korábbi befolyásos és regionális középhatalmi státuszban lévő – régi barátját
a visegrádi együttműködés legkisebb országával cserélte fel.
Lengyelország szerepe – a szomszédságában és a szomszédunkban – folyó háború következtében (is) nemzetközi szinten jelentősen felértékelődött. Értem én, hogy Orbánnak azonnal „vétótárs” kellett, de azt azért nem felejteném el, hogy Fico országa már az eurózóna tagja. És azt sem hagynám figyelmen kívül, hogy a „magyar kártya” a szlovák kormányfő kezében van, amelyet korábban már ki mert játszani, és azt a „partit” Magyarország csak tehetetlenül nézhette.
Ha érdekei úgy kívánják, Fico habozás nélkül újra elő fogja rántani a nála lévő adut,
amellyel szemben a nagy zsugás hírében álló Orbánnak nincs (és nem is lehet) hatékony ellenszere.
Dávid Ferenc
