Vélemény.
Természetesen én is nagy érdeklődéssel vártam a péntek reggeli KSH-adatközlést, amelyből megtudhattuk, hogy 2023. decemberben a fogyasztói árak átlagosan 5,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, novemberhez viszonyítva pedig átlagosan 0,3 százalékkal csökkentek. Arról is tájékoztattak, hogy 2023-ban az előző évhez képest átlagosan 17,6 százalékkal nőttek a fogyasztói árak.
Miután számos hírfelület közzétette a részleteket, én már csak egyet említek meg: a 2023-as nyugdíjas fogyasztói árindex (18,3 százalék) meghaladta a 2023. évi általános fogyasztói árindexet (17,6 százalék), tehát az idősödő generációt nagyobb mértékben sújtotta az árrobbanás, mint a fiatalabb korosztályokat. Nem ért meglepetésként, hiszen „nemzeti” kormányunk ún. inflációellenes intézkedései általában a mindenkinél kiszolgáltatottabb nyugdíjas társadalmat hozzák nehéz helyzetbe.
Nem terveztem jegyzetírást a hétvégére, de Nagy Márton a Világgazdaságnak adott nyilatkozata a klaviatúrához kényszerített. A nagyhatalmú miniszter euforikus hangulatba került és örömittas nyilatkozatot tett. Már a harsány cím olvasásakor kinyílt a bicska zsebemben: Nagy Márton az inflációról: „amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt”.
A folytatás sem akármilyen: „a nemzetgazdasági miniszter szerint most az látható, hogy decemberben az infláció gyakorlatilag összeesett, a mértéke éves alapon 5,5 százalékra zuhant, amellyel a csehek után a lengyelekhez és a románokhoz képest is kedvezőbb eredményt ért el Magyarország.” (vg.hu)
Őszintén írom, hogy először nem hittem a szememnek és majdnem légzészavarom is támadt a pökhendi és hamis nyilatkozattól, aztán összeszedtem magam és most próbálom rendezni gondolataimat.
1. Kezdem a legsúlyosabb ténnyel: a 2022. évben az éves átlagos infláció 14,5 százalék volt, a 2023. évben 17,6 százalék. Lehet most hencegni az egyhavi (december hónapokat összehasonlítva) 5,5 százalékkal, csak nem ildomos, ugyanis éves szinten – 2023. és 2022 viszonylatában – romlott az inflációs mutató. A nyugdíjasok esetében szintén: 2022-ben éves szinten 15,2 százalék volt a nyugdíjas fogyasztó árindex emelkedés, 2023-ban 18,3 százalék.
Erről hallgat a nemzetgazdasági miniszter!
2. Arról sem beszél a „sztárminiszter”, hogy a maginfláció is rosszabb képet mutat 2023-ban, mint 2022-ben: a tavalyelőtti 15,7 százalék az elmúlt évben 18,2 százalékra változott. Mi is a maginfláció? A maginfláció egy speciális inflációs mutató, amelyet úgy számítanak ki, hogy az inflációs mutatóból kiveszik a gyorsan, rövid távon változó elemeket. A maginfláció tehát arra jó, hogy a középtávú folyamatokat követni lehet a segítségével, mert kiszűri az átmeneti hatásokat.
A maginflációs mutatóban a nem feldolgozott élelmek, a háztartási energia, a járműüzemanyagok, a tb által támogatott gyógyszerek, a hatósági áras szolgáltatások nincsenek figyelembe véve, illetve a szeszes italok és a dohányáruk árát sem veszik figyelembe a maginfláció számításakor. A maginfláció az infláció 63-73 százalékát mutatja. Ha emelkedik (márpedig ez történt 2023. és 2022. viszonylatában),
akkor az egyáltalán nem megnyugtató irány!
3. Az infláció egyáltalán nem esett össze, mindössze a pénz romlásának sebessége csökkent, és reméljük, hogy a jövőben is marad ez a tendencia. A 2024-re vonatkozó 6 százalékos kormányzati prognózis bátor vállalás, de igen messze van a kívánt, 3-4 százalékos toleranciasávtól, arról nem is beszélve, hogy törékeny gazdaságunk érzékenyen reagálhat a világ válságos pontjain már meglévő és esetleg kialakuló konfliktusokra. Gondoljunk csak a közel-keleti krízisre, de fenyegetheti gazdasági biztonságunkat Kína és Tajvan esetleges összezördülése is.
Arról is szónokolt Nagy Márton, hogy ez a drámai pénzromlás olyan volt, mint a nyári zápor: gyorsan jött, gyorsan ment.
Vérlázító cinizmus a nemzet gazdaságáért felelős miniszter szájából!
Két drámai naptári év után tesz felelőtlen, hamis és provokatív kijelentést, nem értve és nem érezve, hogy milliónyi nyugdíjas és százezernyi munkavállaló szenvedett az elmúlt években a vágtató inflációtól. Minden hét, minden hónap, minden negyedév kínlódás volt az alacsony jövedelmű társadalmi rétegek számára.
Most aztán mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy
az empátia nélküli „Nagy miniszter bizony csak kis miniszter”;
ugyanis szolidaritás és emberség nélkül valaki nem lehet jó tárcavezető. Ostoba megnyilvánulására nincs magyarázat, nincs mentség!
Dávid Ferenc