Ki van ez találva!
Érdekes látleletet mutat a fideszes értelmiségi holdudvar önállóságáról az, hogy miképp reagálnak a közelmúlt botrányaira.
Mint megírtuk, hiába vállalta a felelősségét Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház előadásán történt súlyos balesetért, Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el a lemondását.
Az, hogy a hatalom nem engedte el a NER egyik kulturális tartóoszlopának számító rendező kezét, startpisztolyként hatott a kormánypárti értelmiség számára. Annak ellenére is
sorra állnak ki Vidnyánszky mellett egymás sarkára taposva,
hogy már a rendőrség is nyomoz az ügyben foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanújával.
A Blikk gyűjtése alapján a lavinát a volt kulturális államtitkár, Fekete Péter cirkuszigazgató indította el a Nemzeti Kulturális Tanács tagjainak írt levelével, közös állásfoglalásra bírva őket:
„Több igazgatótársammal egyeztetve kérjük a Nemzeti Kulturális Tanács tagjait, hogy
e nehéz helyzetben biztosítsuk támogatásunkról tagtársunkat (sic!),
nemzeti kulturális életünk megkerülhetetlen és kiemelkedő személyiségét, aki pótolhatatlan értékteremtő munkát folytat első színházunk élén (sic!!!). Álljunk ki Vidnyánszky Attila mellett és közös fellépéssel
kérjük a minisztert arra, hogy vezérigazgató úr lemondását ne fogadja el.”
‒ áll a levélben.
Ennek szellemében írt bejegyzést a közösségi oldalán Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is:
„Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott. Az Opera kiáll a Nemzeti mellett. Szükség van rá – és Rád!”
Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója így nyilatkozott az Origónak:
„A színház rendkívül veszélyes üzem, még a legnagyobb körültekintéssel is előfordulhatnak szomorú balesetek. Ezúton is szeretnék jobbulást és gyors felépülést kívánni Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak! Vidnyánszky Attila lemondását emberi, tisztességes gesztusnak tartom, de ebben a nehéz helyzeteben éppen most van szükség olyan vezetőre, mint Vidnyánszky Attila.
Remélem, hogy a döntéshozók is így fogják gondolni, és nem fogadják el Vidnyánszky Attila lemondását”
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is hasonlóan látja a dolgokat:
„Felelős vezetőként ez olyan gesztus volt, ami ritka a mai világban – az, hogy vállalja a felelősséget. Ugyanakkor remélem, hogy a miniszter úr nem fogadja el a felajánlott lemondást, mert Vidnyánszky Attila kiváló vezetője a Nemzeti Színháznak és a nemzeti színi életnek.”
Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója és az Elk*rtuk című propagandafilm megalkotója mihamarabbi felépülést kívánt a színészeknek, majd ő is elmondta, hogy az lenne jelen helyzetben a helyes döntés, ha marasztalnák Vidnyánszkyt.
Külön ízléses, hogy a Magyar Teátrumi Társaság is közleményt küldött a minisztériumnak, szintén arra kérve, hogy ne fogadják el a lemondást.
A társaság elnöke ugyanis maga Vidnyánszky Attila.
A fideszes holdudvar törekvését különös fénytörésbe helyezi, hogy nem sokkal korábban L. Simon Lászlót teljesen magára hagyták.
A Nemzeti Múzeum kirúgott vezérigazgatója nem tett semmi olyat, ami életveszélyes sérüléseket okozott volna bárkinek, csupán a maga módján kinevette a betarthatatlan homofób törvényt.
Mégis, mivel ezért selyemzsinórt kapott fentről ugyanattól a Csák Jánostól, aki most nem fogadta el Vidnyánszky lemondását, hirtelen légüres térbe került.
Bizonyára az exállamtitkár múzeumigazgatónak is van (volt) annyi barátja, mint a Nemzeti Színház vezetőjének, ennek ellenére egyedül az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor mert egy közös fotó és pár bátorító szó erejéig melléállni.
Le kell vonunk a következtetést:
a fideszes értelmiségi holdudvar már csak hatalomtól rettegő csinovnyikokból áll, akik csak felsőbb engedéllyel mernek tenni bármit.
