Ezt nem így tervezte Orbán.
Orbán Viktor külpolitikájával foglalkozott terjedelmes elemzésében a New York Times. A cikkben kiemelten foglalkoztak a magyar miniszterelnök „nagy álmával”, amely szerint ő majd egy illiberális páneurópai szövetség élére áll, azonban – jelezték – ez elhalványulni látszik.
A Fidesz hazai terepen erős, máshol azonban gyengül a befolyása. Mélyütés volt a lengyel szövetséges hatalmas bukása, az új, szlovák partner pedig nem tudja ezt ellensúlyozni. Mi lesz így a páneurópai reneszánsszal? Nem sok – vetették fel a lap elemzésében.
Mint ismert, Orbán negyedik választási győzelme után szinte önkívületi állapotban köszönte meg a lengyelországi konzervatívok és más külhoni „barátok” támogatását. A miniszterelnök akkor azt hangoztatta, hogy „Magyarország nem a múlt, hanem a közös európai jövő”. Viszont történt egy apró „malőr”, hiba csúszott Orbán számításaiba – nem először –, ugyanis a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elvesztette a lengyelországi választásokat.
De nem hoztak kedvező szelet Orbán vitorlájába a spanyolországi, a szlovéniai és a csehországi fejlemények sem, amely országok mindegyikében
elbuktak a magyar miniszterelnök szövetségesei.
Olaszországban tavaly ugyan a jobboldal győzött, és Giorgia Meloni miniszterelnök többnyire azonos véleményen van a magyar kormánnyal bizonyos kérdésekben, mára viszont feltűnően kihátrált Orbánék mögül, mert a magyar kormány oroszbarát álláspontja az ukrajnai háborúval kapcsolatban nem vállalható – mutatott rá a szerző, hozzátéve: októberben Orbán Viktor Kínában járt, ahol Vlagyimir Putyin elnökkel találkozott. Neki azt mondta: „Magyarország soha nem akart konfrontálódni Oroszországgal, és mindig szívesen bővítette a kapcsolatokat”.
Kiemelték: Orbán nemcsak a centrista és liberális európai vezetőket botránkoztatta meg, hanem
sok konzervatív vezetőnél is kiütötte a biztosítékot, beleértve az olasz és lengyel jobboldalt is.
„A páneurópai mozgalmat az ukrajnai háborúval sutba dobták. A PiS nemrégiben elszenvedett választási veresége előtt Lengyelország már elkezdte távol tartani Orbánt. Slawomir Debski, az állami Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója szerint Orbán Oroszországgal kapcsolatos politikája túl mérgező volt.
Szinte mindenki távol akarta tartani magát tőle”
– mondta a lapnak Zeold Zsombor volt diplomata, külpolitikai szakértő.
Kitértek rá, hogy a magyar kormány utolsó esélye Svédország NATO-csatlakozásának ügye lehet. Köztudott, egyedül Magyarország és Törökország hárít akadályokat az ország katonai szövetségbe csatlakozása elé. A magyar parlament még mindig nem határozott az ügyben, úgy vélik, az Orbán-kormány ezt a kérdést (is) zsarolásra használja fel, hogy megkapják a befagyasztott EU-s forrásokat. Orbánék először technikai okokra hivatkoztak, majd egy svéd dokumentumfilmre, amellyel kapcsolatban a magyar kormány azt állította, hogy Svédország „nem tanúsít kellő tiszteletet Magyarország felé„.
„Európai színtéren a Fidesz elszigetelt, és többnyire egyedül van,
2021-ben kiléptek az Európai Parlament jobbközép pártokat tömörítő, befolyásos tömbjéből, hogy elkerüljék a kizárással járó megaláztatást, és még nem találtak másik parlamenti csoportosulást, amely hajlandó lenne befogadni őket”
– írta a szerző, megjegyezve, Orbán annyi embert sértett meg, hogy ritkán kap elismerést.
„A 2015-ös európai menekültálság idején Magyarország keményen szorgalmazta Európa külső határainak megerősítését. Orbán Viktor azonban olyan rasszista nyelvezetbe csomagolta az európai fővárosokban ma már széles körben elfogadott, jó politikának számító javaslatait, hogy a Magyarországon kívüli, leginkább szélsőjobboldali csoportok kivételével
mindenki távol tartotta magát tőle”
– hívta fel a figyelmet.
(nytimes.com / rtl.hu nyomán)
