Vélemény.
A kiskereskedelmi forgalom volumene 7,3 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, míg az előző hónaphoz képest lényegében változatlan maradt. 2023. szeptemberben ennek értéke a nyers adatok szerint 7,8, naptárhatástól megtisztítva 7,3 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakihoz képest.
Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletekben 2,3, a nem élelmiszer- kiskereskedelemben 7,5, az üzemanyag-kiskereskedelemben 19,9 százalékkal kisebb lett az értékesítés naptárhatástól megtisztított volumene. (Központi Statisztika Hivatal)
Szomorúan közlöm: a bolti kiskereskedelem is
besorolt a tartósan zuhanó ágazatok sorába.
A hét első napjaiban megtudtuk, hogy a lakásépítés 21 százalékkal, az ipar 7,3 százalékkal és bolti kiskereskedelmi volumene pedig szintén 7,3 százalékkal esett vissza a tavalyi év azonos időszakához (szeptember) képest.
Borzasztó számok, a kiskereskedelmi adatok különösen. Ez utóbbiak egyértelműen azt mutatják, hogy az alacsony jövedelmű magyarok „behúzták a féket”. Nem tegnap, nem is tegnapelőtt, hanem már tavaly decemberben.
Akkor mínusz 3,9 százalékot közölt a KSH, ami májusban mínusz 12,3 százalékkal tetőzött. Augusztusban mínusz 7,1 százalékra „szelídült”, most mínusz 7,3 százalékra módosult a kiskereskedelmi volumenindex.
Mínuszok mínuszok hátán!
A számok azt bizonyítják, hogy honfitársaink milliói lassan egy éve megszorításban élnek. Kényszerűen meghúzták a képletes nadrágszíjat: kevesebb és rosszabb minőségű terméket vásárolnak, mint korábban.
A határ mentén élők a szomszédokhoz mennek bevásárolni: ezért aztán a magyar központi költségvetés is elköszönhetett a világrekorder magasságú áfakulcstól remélt többletbevételtől.
A dolgok összefüggenek, a tények makacs dolgok.
A mindenható és pazarló állam folyamatosan sanyargatja a lakosságot, ezért aztán a vereségre/veszteségre ítélt magyar polgár keresi a kiutat. Eközben a falusi kisboltok ezrei is tönkremennek, de ez sem hatja meg a gazdasági kormányzatot.
Több mint egy hónappal ezelőtt egy Nagy Márton nevezetű „gazdasági jós” (másodállásban miniszter) így jövendölt: „túl vagyunk a fordulaton, jövünk ki egy viharból.”
Követve nyilatkozatait és a folyamatokat, Nagy Márton polgártársat magamban elneveztem „fordított” Kasszandrának.
Apollón isten büntetésül azt rótta ki a szépséges hercegnőre, hogy jóslataiban soha ne higgyen senki, és emiatt szenvedjen egész életében. És valóban így történt: Kasszandra mindent előre meglátott, mégsem hitt szavaiban senki.
Na, most a mi magyar Kasszandránknak más sors és más szerep rendeltetett:
bármit jósol/ígér/prognosztizál, az sohasem válik valóssággá.
Még csak az irányt, az előjelet sem találja el soha, nemhogy a mértéket.
Nagy Márton kortárs jós hiába szónokol,
a gazdasági trendforduló még mindig várat magára.
A mitológia szerint Kasszandra az életével fizetett. A „fordított” magyar Kasszandrát ilyen veszély szerencsére nem fenyegeti. Nálunk „csak”
az ország lakosságának a jövője tét!
Dr. Dávid Ferenc
