Nyílt levél.
Ujhelyi István írását változtatás nélkül közöljük:
„Emlékeznek még a Földrajzinév-bizottságra? Sajnos már kevesen tudják felidézni ezt a testületet és a vele történteket, pedig 2011-ben tökéletesen előrevetítette az Orbán-kormány leendő hozzáállását a vele egyet nem értőkkel szemben – tankönyvi példaként szoktam említeni az esetet.
Történt ugyanis a formálódó NER első évében, hogy Orbánék át akarták nevezni a Ferihegyi repülőteret, ehhez azonban a hatályos szabályok szerint szükség volt az agrártárca alá tartozó Földrajzinév-bizottság szakmai egyetértésére is. A testület egyértelmű többséggel elutasította a kormány javaslatát, mondván a Ferihegynek valahogy igenis szerepelnie kell a repülőtér nevében.
Orbánék nem sokat szórakoztak a helyzet megoldásával: kirúgták a bizottság tagjait, majd nemes egyszerűséggel beszántották az intézményt és rendeletet hoztak arról, hogy innentől a kormány hatáskörébe tartozik földrajzi nevekről dönteni. Mondván az kiemelt közérdek, ilyen holmi szakembereknek semmi köze hozzá. A repteret pedig azóta is úgy hívják, ahogy Orbánék eredetileg akarták, ’oszt jónapot.
Valami hasonló zajlik az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) beolvasztása kapcsán is, annyi különbséggel, hogy míg egy repülőtér vagy más terület átnevezése nem feltétlenül lehet káros kihatással az egészségünkre, addig egy fontos egészségügyi szakmai szervezet erőszakkal történő bedarálása egy olyan kormányzati intézménybe, amely láthatóan kész a politikai megrendeléseket a szakmaiság elé helyezni, hát mondjuk úgy: minimum kockázatos.
Egyfajta orosz rulett, amelyben lehet ugyan szerencsénk, de ha nem úgy pörög ki a tár, akkor végzetes is lehet a játszadozás.
Az OGYÉI egy igen fontos intézmény a hazai egészségügyi ellátórendszer működtetésében, feladatai közé tartozik többek között a gyógyszer- és piacfelügyelet, adatgyűjtési- és elemzési-, illetve a gyógyszerellátással kapcsolatos hatósági feladatok, az élelmezés- és táplálkozás-egészségügy, a gyógyászati segédeszközök minősítése, vagy épp a gyógyszertárak és gyógyszerellátási tevékenységek ellenőrzése.
Nem kell hosszan magyarázni, hogy a magyar emberek élete és egészsége szempontjából miért fontos, hogy ezeket a területeket megfelelően, szakmai alapon, bármilyen politikai befolyás nélkül felügyeljék. Most egyetlen tollvonással a kormány a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi Központba (NKK) olvasztja az intézményt, ráadásul úgy, hogy az ottdolgozók közel egynegyedét egyből ki is rúgják.
Ezzel a magyar nyilvánosságban egyelőre meglehetősen alulértékelt lépéssel számos probléma van: egyfelől nyilván költségcsökkentési okokra hivatkozva küldenek el közel száz szakembert a beszántott OGYÉI-ből, holott épp az egészségügy és annak felügyeleti területein indokolhatatlan az ilyen típusú megszorítás.
Különösen akkor, ha – ahogy Orbánék állítják – az ország gazdasági helyzete kiváló és látványberuházásokra, illetve felesleges állami kiadásokra továbbra is jutnak még milliárdok. Súlyos probléma, hogy az OGYÉI által kezelt feladatok ezek után egy olyan állami vezetés felügyelete alá kerül, amely a covid-járvány idején számtalan esetben közérdekű adatokat titkolt el („erre nincs egy jobb szövegünk?”), fontos információkat tartott vissza, valamint nem egy esetben nyílt politikai megrendelést hajtott végre, ezzel átlépve világos szakmai és etikai határokat.
Ne felejtsük el, hogy (nyilvánvalóan kormányzati utasításra) Müller Cecília írta alá többek között a Sinopharm-vakcinák beszállításáról szóló ötvenötmilliárd forint értékű szerződést, amely egy – felfoghatatlanul busás jutalékot bezsebelő – közvetítő céget iktatott be a magyar állam és a kínai gyártó közé. Ennek a körülményeivel és indokaival a mai napig adós Müller Cecília és a magyar állam.
De emlékezetes a kínai vakcina engedélyeztetése is, amely a most beolvasztott OGYÉI kompetenciájába tartozott volna, miután azonban Orbán Viktor fideszes kormányfő nyilvánosan kritizálta az intézmény „lassúságát” (ez magyarra fordítva annyit tesz: „megfontolt és alapos döntését”) az ügyben, hamar született is egy kormányrendelet, amely a külügyminiszter kezébe adta ezt a kompetenciát és ezzel az OGYÉI egy sima pecsételő hellyé vált, ellenőrzési funkcióját már nem tudta betölteni.
Müller Cecília és az OGYÉIT most beolvasztó NNK vezetői pedig ehhez bármilyen szakmai ellenvetés nélkül csendben asszisztáltak. Tessék mondani, ezek után Önök nyugodtak, hogy a gyógyszerellátás és minőség felügyelete Müller Cecília és az őt könnyedén irányító kormányzati figurák kezébe került? Hát, én sem.
Azt, hogy az OGYÉI munkatársainak elbocsájtásán túl a működési szerkezetbe és protokollokba miként fognak belenyúlni és ez milyen hatással lesz a betegbiztonságra és a magyar emberek hétköznapi életére, még nem tudjuk. De van sejtésünk, és az nem a legjobb.
Müller Cecília hivatala nyilván elnézőbb lesz például a kormánnyal a gyógyászati segédeszközök – szó szerint – egyre fájóbb hiánya és a támogatási rendszer felülvizsgálatának elmaradása miatt, vagy az ezzel együtt járó segédeszközboltok egyre gyarapodó bezárásai kapcsán.
Pedig szakmailag lenne mit és miért jelezni a hatalomnak. De Müller Cecília nyilvánvalóan belenyugvó és megértő lesz a kormányzattal az egyre veszélyesebb gyógyszerhiány miatt is, amely sok százezer magyar ember életét érinti; a most beszántott OGYÉI listáján például több mint ezer tétel szerepel hiánycikként.
Persze remélhetjük, hogy a most megerősített és központosított, új nevén Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) aktív támogatója és résztvevője lesz majd az Európai Unió által nemrég meghirdetett gyógyszerstratégiának.
Ez ugyanis többek között épp a termékhiány leküzdéséről és például gyártókapacitásokban az uniós tagországok Kínától való túlzott kitettségével szembeni lépések sürgetéséről szól.
Félő azonban, hogy Müller Cecília és felduzzasztott hivatala ebben a kérdésben is csak azt és csak annyit fog tenni, amit a kormányzati főnökei utasításba adnak neki.
Félő, hogy így egyre kevésbé fogunk megfelelni a részben általam kezdeményezett és a magyar közegészségügy számára is fontos garanciákat jelentő Európai Egészségügyi Unió követelményeinek.
A Ferihegyi reptér esetében tett erőszakos állami fellépés csak egyszerűen gusztustalan és pitiáner volt. Ez az utóbbi átalakítás azonban ennél jóval több és jóval veszélyesebb. Kívánjuk, hogy ne legyen igazam!”
