Pintéréknek üzentek.
Hírportálunk beszámolt róla, hogy június 1-jén Budapesten és több vidéki városban tüntetést szervezett a NoÁr és a Tanítanék Mozgalom. A tüntetés után alig telt el néhány nap, és június 5-én, hétfőn, máris érkezett a folytatás az ADOM Diákmozgalom, a PDSZ és a Civil Közoktatási Platform szervezésében.
Elsőként a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete érkezett az Oktogonra:
Többen transzparensekkel érkeztek a térre.
Egyre több fiatal tüntető gyűlt össze.
A fiatalokat követték a szépkorúak: nagyszülők érkeztek a helyszínre, hogy a tömeggel együtt vonuljanak a Belügyminisztérium épülete elé.
A tüntetők a elindultak a Belügyminisztérium Széchenyi István téri épületéhez vonultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket Pintér Sándorék oktatáspolitikájával szemben.
A tüntetők skandálták, hogy „Gyertek velünk”, néhány járókelő csatlakozott a demonstrálókhoz.
A tüntetők megérkeztek a Belügyminisztérium épületéhez, itt tartották a beszédeket.
„Ma nem tiltakozni vagyunk itt, nem is kordont bontani. Ma azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük a pedagógusainkat”
– kezdte a beszédét Bozai Ákos, az ADOM diákmozgalom szóvivője.
A diák elmondta, hogy szülei után a tanáraitól tanulta a legtöbbet, nagyon hálás nekik. A tüntetésre azért ment el, hogy őket ünnepelje.
„Köszönjük nekik!”
– mondta Bozai.
A PDSZ képviseletében Tarnai Katalin szólalt fel. Ő arról beszélt, hogy immáron nem külön oldalon állnak a diákok és a tanárok. Mostantól mindannyian egy oldalon állnak, sőt hozzájuk csatlakoztak a szülők, és a nagyszülők is.
Tarnai elmondta, hogy nagyon nehéz helyzetbe állítja a tanárokat a kormány, ugyanis az a nagy kérdés, hogy „cserben hagyják-e a diákokat, vagy magukat áldozzák inkább fel” – fogalmazott.
„Tényleg ilyen pedagógusnapot akarunk-e magunknak?”
– kezdte a beszédét egy kérdéssel Pál Alexandra, aki szintén a PDSZ képviseletében szólalt fel.
Hozzátette:
„Másfél éve fenyegetnek, kirúgnak minket és most a státusztörvénnyel még nagyobb nyomorba akarnak taszítani” .
Pál elmondta, hogy azért tüntetnek folyamatosan, hogy legyen továbbra is joguk elmondani a véleményüket és hogy embernek érezhessék magukat.
A két pedagógus után szülők léptek a színpadra. Először Gönczy Andrea, aki a Magyar Anyákat képviselte.
Gönczy beszédében kiemelte, hogy a kormány kommunikációjában
mára a pedagógusok jelentik „Brüsszel„-t,
ugyanakkor ő azt gondolja, hogy a mai napig az egyik legszebb hivatás a tanári pálya a világon.
Gönczyt egy roma szülő, Rácz Béla követte, aki szenvedélyes beszédet tartott. Kiemelte, hogy „egy jó pedagógusnak a szíve a cigány gyerekekért is dobog”.
Hozzátette: „egy jó pedagógus most tüntetésekre is jár”.
Rácz beszéde után a tömeg elkezdte skandálni, hogy „Nincs tanár, nincs jövő”.
Miután a szülők is kifejezték a szolidaritásukat a pedagógusokkal, a diákok léptek színpadra.
Takács Lara, az ADOM Diákmozgalom tagja elmondta, azért tüntettek, hogy kicsit visszaadjanak a pedagógusoknak abból, amit tőlük kaptak. A felszólalók sorát pedig Tyukody Ruben zárta, aki szintén az ADOM tagja. Ő 14 éves, 1 évvel fiatalabb, mint Takács Lara.
A tüntetés végén az esemény házigazdája, Bozai Ákos zárásképpen elmondta, hogy “ez az esemény békés volt, az ünneplésről szólt. Zárjuk le ezt békével”.
Ezt követően a tüntetők elindultak haza, bár előtte még többen skandálták:
„folytatjuk„.