Kemény kritika.
Portálunk is beszámolt arról, hogy kórházba szállították Gálvölgyi Jánost. A művésznek légzési nehézségei támadtak és félrebeszélt. A családtagjai azonnal mentőt hívtak hozzá.
Botrányos, de a mentő fél órával a riasztás után sem érkezett meg a családhoz, sőt akkor még nem is indult el a családtagok és a mentők közötti kommunikációs zavarok miatt. Végül a színészt inkább a családtagjai szállították kórházba, hogy időben segítséget kaphasson.
Az Országos Mentőszolgálat azzal kommentálta a történteket, hogy vizsgálják a mentésirányítók szakmai döntésének megfelelőségét.
Az üggyel kapcsolatban megszólalt dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő is. Szerinte a mentőszolgálat ezután sem fog változtatni a működésén: talán kirúgják a mentésirányítót, és minden marad a régiben.
Kunetz Zsombor írását alább változtatás nélkül idézzük:
„A hívást fogadó mentésirányító a bejelentőtől kapott információk alapján az esetet 2-es prioritási kategóriába sorolta (az 1-es prioritás jelenti a közvetlen életveszélyt, amely azonnali mentőriasztást von maga után).”-
Győrfi Pál tegnap a HVG-nek adott nyilatkozata azok után, hogy a Mentőszolgálat nem küldött mentőegységet időben a fulladó beteghez. Nos, már a 2012-es Országos Mentőszolgálat által kiadott Minőségügyi Kézikönyv Mentésirányítás Tevékenységének Szabályozása című része is tartalmazza, hogy mely kórképek tartoznak az egyes és mely kórképek a kettes prioritási körbe.
(Ezt a kézikönyvet azóta nyilván többször feldolgozták már, de az alapja ugyanaz kellett, hogy maradjon, hiszen ebben az orvostudomány nem változott, a fulladás továbbra is közvetlen életveszély jele lehet, ahogyan a tudatzavar is.)
Bár nem ismerhetjük sem a bejelentést és a segélykérést magát, sem az arra adott azonnali válaszokat, azonban a hozzátartozó az RTL Híradónak egyértelműen elmondta, hogy a beteg fulladását és a tudatzavarát (a félrebeszél az ez a kategória)
egyértelműen jelezték.
Így, amennyiben ez valóban így történt a P2-es prioritási besorolás, azaz a késeltetett mentő küldése
egyértelműen hibás döntésnek tűnik, még a Mentőszolgálat saját protokollja szerint is.
Hogy ehhez milyen körülmények vezettek esetleg,
– a nem megfelelő képzések, a nem megfelelő tréningek,
– mekkora présben volt a mentésirányító, hány mozdítható egysége volt, és mennyi kritikus hívása
– hol voltak, milyen eseteknél az esetlegesen nem elérhető mentőegységek, ebből hány feladat volt valós mentés, mentőfeladat– az esetleg hiányos és nem biztos, hogy egyértelmű protokoll könyv,
– a vállalati kultúra, esetleges megfélemlítésekkel, vagy ahogyan látjuk a szakmaiságot magasan felülíró lojalitás,
– az írásos protokollokat esetleg felülíró szóbeli utasítások,a feladatkiosztások szervezetlensége,
– vagy csak a menedzsment teljes alkalmatlansága, az mind mind annak a vizsgálatnak a részét kellene, hogy képezze, amit a Mentőszolgálat indított az ügyben.
Ugyanis ez nem egyéni hiba, hanem rendszer hiba,
az egyén hibáját egy jó rendszer erősen tudja szűrni, itt azonban hasonló esetek gyakran előfordulnak, így nem úszható meg a Mentőszolgálat komoly átalakítása.
Persze, kétségem sincsen, a legkényelmesebb megoldás fog születni, a mentésirányító kirúgásával, és minden marad a régiben.”
(Dr.Kunetz Zsombor/Facebook)
