Vélemény.
„Az orosz–ukrán háború kezdete óta sorra zárják ki az orosz versenyzőket és csapatokat a különböző nemzetközi sorozatokból. A politika belerondít a sportba. (…)
Amennyire visszaemlékszem, egyszer már egyetértett a világ józanabbik fele abban, hogy semmi értelmük nem volt a nyolcvanas évek „bojkottolimpiáinak” – Moszkva (1980), Los Angeles (1984) –; s miközben bakot lőtt a nagypolitika, a megcsonkított játékok jóvátehetetlen erkölcsi és érzelmi kárt okoztak az egyetemes sportnak.
Kis színes (nem vicc): a Nemzetközi Macskaszövetség is kitiltotta az orosz macskákat a versenyeiről. Összekarmolom magam.”
(Pilhál György – Magyar Nemzet)
„Coubertin a sírjában” címmel írt jegyzetet Pilhál György, aki kortársamként jól emlékezhet az 1980-as és az 1984-es részleges olimpiákra. Igen, a politika belerondít a sportba – ebben nincs vita köztünk. Ennek jegyében persze szerencsés lett volna megemlékezni arról is, hogy mi váltotta ki a moszkvai olimpia bojkottját.
1979/1980 fordulóján a Szovjetunió katonái lerohanták Afganisztánt, megszállták az ország nagyobb városait és megölték az akkori elnököt. Válaszul az USA arra szólította fel a világ országait, hogy sportolóik ne vegyenek részt a Szovjetunió fővárosában megrendezésre kerülő nyári játékokon.
Az Egyesült Államokon kívül – több más országgal együtt – távol maradt Japán, Kanada, Kína és a Német Szövetségi Köztársaság, így az éremtáblázatot szinte teljességgel kisajátította a szocialista tábor.
1984-ben aztán eljött a „bosszú órája”, – Jugoszlávia és Románia kivételével – valamennyi szovjet érdekszférába tartozó állam bojkottálta az olimpiát. Moszkvában 81 nemzet képviseltette magát sportolóival, Los Angelesben 140 – ezt azért illett volna Pilhálnak rögzítenie.
A magát „összekarmoló” Pilhál nyilván „elfelejtette” azt is, hogy a XX. század első felében is volt egy politikailag fertőzött, de nem bojkottált nyári olimpia, 1936-ban Berlinben.
„1936 augusztusában Adolf Hitler náci diktatúrája két hétre álarc mögé rejtette rasszista, militarista jellegét, amikor otthont adott a nyári olimpiai játékoknak. Átmenetileg háttérbe helyezve az antiszemita és a területi terjeszkedést célzó politikát, a rezsim a sporteseményt arra használta, hogy a békés, toleráns Németország látszatával kápráztassák el a sok külföldi látogatót és újságírót.
Az 1936. évi olimpiai játékok javasolt bojkottálásának elutasításával az Egyesült Államok és más nyugati demokráciák elszalasztották a lehetőséget, hogy állást foglaljanak, ami – a kortársak állítása szerint – elbizonytalaníthatta volna Hitlert, és megerősíthette volna a náci zsarnoksággal szembeni nemzetközi ellenállást.
A játékok befejeztével Németország felgyorsította terjeszkedési politikáját, valamint a zsidók és az „állam ellenségeinek” üldözését, ami végül a II. világháborúhoz és a holokauszthoz vezetett.”
(Forrás: Holokauszt Enciklopédia)
A fiatalabb – és nem a végletekig sportkedvelő – olvasók kedvéért jegyzem meg, hogy a II. világháború miatt sem 1940-ben, sem pedig 1944-ben nem volt nyári olimpia, az 1948-as londoni sporteseményre Németország nem kapott meghívót, de ismeretem szerint azon Japán és a Szovjetunió sem vett részt.
Még visszább tekintve: az 1920-as antwerpeni játékokról kitiltották az I. világháború vesztes országait, így Ausztria, Bulgária, Németország, Törökország és persze Magyarország nélkül rendezték meg az az eseményt.
Mindezeket csak azért tartottam fontosnak lejegyezni, mert úgy érzem, hogy Pilhál György
egyoldalúan és túlságosan leegyszerűsítve közelíti meg
az orosz versenyzők, illetve az agresszor Oroszország szereplésének illetve eltiltásának bonyolult helyzetét.
Nem tudom az optimális – és mindenki számára elfogadható – megoldást (lehet, hogy nincs is), de pillanatnyilag úgy tűnik, hogy 2024-ben (Párizsban) orosz sportdiadal esetén nem hangozhat el az orosz himnusz, nem kúszhat fel a nemzeti lobogójuk és a helyszínen orosz állampolgárok tömegei nem szurkolhatnak a honfitársaik győzelmeinek.
Az is kérdéses, hogy – bármiféle orosz részvétel esetén – mit lép Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és – nem utolsó sorban – a megtámadott Ukrajna olimpiai bizottsága? Az orosz agresszió által fenyegetett államok, illetve
a lerohant Ukrajna sportolóinak esetleges távolléte nem zavarja majd Pilhál sporttársat?
Természetesen akkor lennék maradéktalanul boldog és elégedett, ha békeidőben és a nemzetek teljes körű részvételével kerülne sor a következő olimpia megrendezésére. Erre sajnos kevés az esély. Ami biztos:
gúnyolódás és karmolászás helyett megfontolt döntésre van szükség.
Dr. Dávid Ferenc
