Kapták az ívet.
Pénteken Orbán Viktor beszélt arról az állami rádióban, hogy nem tartja kizártnak a harmadik világháborút, ezt tovább vitte Kocsis Máté, aki már az atomháború gondolatával is eljátszott.
Szent-Iványi István a Facebookon osztotta ki rendesen a kormánypártiakat. Az írást változtatás nélkül tesszük közé:
„A félelemkeltés magasabb szintre lépett. Valószínűleg a kormányzati spindoktorok azt mérték, hogy önmagában az ún. »békepártiság« már kifulladóban van, ezért emelni kell a tétet, a fenyegetés szintjét.
Már nem elég csupán háborúval és a háborúpárti Nyugattal, ellenzékkel riogatni, már egyenesen egy világháború rémével kell megfélemlíteni az erre kapható, a világot csak a kormányzati propagandából ismerő választókat.
Egy ideje már ízlelgetik ezt az új narratívát, de a motort ténylegesen Orbán Viktor rúgta be a pénteki rádiómonológjával és most ezt folytatta
Kocsis »szuverén« Máté, aki annyira szuverén, mint egy kesztyűbáb,
ahogy sikerült egy nap alatt gyökeresen megváltoztatni a szuverén álláspontját a svéd NATO-csatlakozás ügyében, mit ad Isten, éppen Orbán-Erdogan találkozó másnapján, a török álláspontot másolva.
Ha ez nem lenne elég, akkor ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a nyugati ún. »háborúpárti« politikusok már azt fontolgatják, hogy katonákat, puhább változatban »békefenntartókat« (ami teljes képtelenség, hiszen amíg háború van, addig nincsenek békefenntartók sem és azokat különben is csak a két fél közös egyetértésével lehet küldeni, de a hallagtóságuk ezt nem tudja) küldenek a háborúba.
Erre az abszurditásra már a baráti Kreml is kénytelen volt reagálni és csúsztatásnak nevezni, ami finom megfogalmazása a hazugságnak. Ez azonban a hazai propagandagépezetet egy cseppet sem zavarja.
A riogatás, félelemgerjesztés most csúcsra van járatra
– minél sikertelenebb a kormányzat, minél nyilvánvalóbb a kudarc (az EU átlag háromszorosa az infláció, jelentős reálbércsökkenés, mi vásároljuk a legdrágábban az »olcsó orosz gázt«, egyre messzebb vannak az EU támogatások, egyre inkább elszigetelődik az ország stb.), annál nagyobb szükség van a tudatmódosításra, a fantom félelmekre, a morális pánikkeltésre. Erre ez a világháborús, sőt atomháborús narratíva kiválóan alkalmas.
A saját szempontjukból racionális, amit csinálnak, az azonban irracionális, ahogy erre a magyar társadalom reagál. Mintha a társadalom egy része (sajnos jelentős része) mély hipnózisban lenne. Cipolla még jól bűvöli a hallgatóságát és a magyar Mario még mindig nem ébredt fel.”
