A tévés viccesre vette a figurát.
Beleállt Havas Henrik az építési és közlekedési miniszterbe. Az újságíró szerint Lázár János maga a tárgyiasult NER. Havas azt írta a Facebookon, a történészek Lázárt kulcsfiguraként fogják megjelölni, amikor az Orbán-rendszert kutatják.
Havas írását teljes egészében közöljük:
„Az ő figurája hosszú évek óta foglalkoztat, de behatárolt képességeim miatt csak tegnap éreztem úgy, hogy valamit sikerült megragadni ennek a figurának a lényegéből.
Úgy történt, hogy valahogy bemehettem az irodámba és volt néhány percem arra, hogy átböngésszek egy-két könyvespolcot. Zsófi, az unokám hazajött Spanyolországból, beiratkozott az egyik egyetemre és beköltözött az irodába. (Azóta a kivert kutyát alakítom.)
Természetesen a szakirodalommal kezdtem és elhoztam Henri Bergsontól meg Wittgensteintől egy-egy könyvet (A nevetés és az Észrevételek).
A XX. század egyik legismertebb és legnépszerűbb filozófusa volt Bergson, A nevetés című könyve több, mint egymillió példányban jelent meg. Nem is könyv ez, inkább tanulmány, amely egyrészt a komikum elméletét vizsgálja, másrészt Moliére munkásságát is tárgyalja. Na, itt jön a képbe Lázár János személye (124. oldal).
Bergson: ,,A gesztus alapvetően különbözik a cselekvéstől.” Szerinte Tartuffe alakja ,,cselekvéseinél fogva inkább drámába illenék ; akkor tartjuk komikusnak, ha elsősorban gesztusaira figyelünk. Emlékezzünk csak, hogyan lép a színpadra. (III. felvonás, 2. jelenet); – Laurent, már elrakhatod az ostort s a szőrcsuhámat -. Tudja, hogy Dorine hallja a szavait, de meg vagyok győződve, hogy akkor sem szólna másként, ha a szobalány nem volna ott. Annyira beleélte magát képmutató szerepébe, hogy már, ha szabad így mondani, őszintén játssza.”
Bergsontól lopva a gondolatot:
Lázár János így, és csakis így válhatik komikussá.
Nála a képmutatás hosszú gyakorlat, nélküle magatartása és beszéde nem válna természetes gesztussá.
Nagyon élénken él bennem egy másik kép is Lázárról, valahol kinn a természetben vadásznak öltözve látható, mellette egy gyönyörű magyar vizsla (Ágnes megint nem bír magával, szerinte a vizsla a másik nagy magyar vadászé, Kovács Zoltáné. Felőlem! Egyik kutya, másik eb.).
Amikor először láttam a képet, azonnal bevillant, hogy miközben ez a szerencsétlen ember a fotóapparát előtt produkálja magát, őszintén elhiszi, hogy ő tényleg vadász.
Amikor b*sz*kodik Budapesttel és színpadiasan kihúzza egy listáról a Nyugati pályaudvart meg a Ferihegyi gyorsforgalmi utat, tényleg beleéli magát abba, hogy ő nagy formátumú politikus, ezért tollat ragad és a dokumentumra odafirkantja, hogy ,,Nem! Soha!”
Befejezésül azt azért szeretném leszögezni, hogy én a magam részéről nem gyűlölöm Lázár János minisztert, sőt – és ezt nem viccnek szánom – ő maga a tárgyiasult Nemzeti Együttműködés Rendszere. Moliére sajnálhatja, hogy nincs alkalma megismerni korunk Tartuffe-jét.
Ennyit a filozófiáról, de azért nézegessék a Mandiner címlapján Lázár János arcát, az mindent elárul! Imádom a palit!”
Erről a címlapfotóról van szó. Kattints IDE.
