Elmondta: a magyar adófizetők pénzén ázsiai vendégmunkásokat telepít be a kormány.
Győrffy Dóra közgazdász-professzorral készített interjút a Népszava, amelyben az MTA doktora többek között azt a kérdést tette fel, hogy
„{E}gy energiaszegény ország
miért akar energiafaló akkumulátor-nagyhatalommá válni,
miközben a magyar adófizetők pénzéből ázsiai vendégmunkásoknak teremt munkahelyeket?”
Győrffy Dóra beszélt arról is, hogy miért teljes félreértés, hogy a „vas és acél országa” után most az „akkumulátorgyárak országává” kívánja tenni Magyarországot a kormány.
A közgazdász az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban elmondta:
nemcsak környezetrombolóak, de a gazdasági felzárkózást sem segítik.
„Magyarország nem fejleszt akkumulátort, nem hazai kutatáson alapul a vállalkozás, nem itthoni cégeknek jelent bevételt, pusztán arról van szó, hogy ázsiai országok idetelepítik az akkumulátorgyártásukat”
— mutatott rá.
Hangsúlyozta: A nemzeti akkumulátor-stratégia szerint
30 százalékkal növekszik az épülő akkumulátorgyárak miatt Magyarország energiaszükséglete
2030-ra.
„Vagyis részben miattuk továbbra is kiszolgáltatottak maradunk az orosz energiának, vagy máshonnan kell behoznunk”
— mondta Győrffy Dóra, aki kifejtette, a debreceni beruházás kapcsán mintha most kezdenének rájönni: egyharmad paksnyi erőművet kellene ahhoz felépíteni, hogy a CATL energiaigényét fedezni tudják.
„A jelenlegi elektromos hálózat
már a lakossági napelem-rátöltést sem bírja,
hogyan lenne képes egy akkumulátorgyár hatalmas áramigényét kiszolgálni. Ha van reménysugár ebben az akkumulátor-nagyhatalmat vizionáló történetben, akkor az az, hogy a beruházók láthatóan nem mérték fel Magyarország energiaadottságait, mielőtt a fejlesztésbe belekezdtek”
— mondta.
A lap felvetésére, miszerint a debreceni közmeghallgatások során egyértelművé vált, hogy a lakosság leginkább a vízkészletek miatt aggódik, a közgazdász elmondta: a klímaváltozás miatt az aszályok egyre gyakoribbak lesznek, és a víz felhasználása kapcsán választani kell, hogy a maradék vizeinket — és itt nem feltétlenül az ivóvízről van szó —
akkumulátorgyártásra, vagy inkább öntözésre, és a kiszáradó tavak rehabilitálása fordítsuk.
A szakértő arra hívta fel a figyelmet, lehet, hogy Debrecenben most még van elegendő víz, azonban ha északi szomszédaink víztározókat építenek – a klímaváltozás miatt -, akkor sokkal kevesebb víz fog majd érkezni Magyarországra. Mint kifejtette, jelenleg az látható, hogy miközben a csőtörések megjavítására, modernizációra vagy a Velencei-tó helyreállítására nincs pénz,
addig a gödi, a komáromi vagy az iváncsai akkumulátorgyár vízellátására van.
Arra a kérdésre, hogy honnan lesz munkaerő az épülő akkumulátorgyárakba, elmondta, hogy Debrecen már most munkaerőhiánnyal küzd, épp ezért hamis az az ígéret, hogy a gyárak felépítésével majd helyben maradnak a fiatalok. Hozzátette: a kormány folyamatosan lazítja azokat a szabályokat, hogy hogyan jöhetnek Magyarországra dolgozni vendégmunkások.
A szakértő szerint kiemelt probléma, hogy egyre több vendégmunkás érkezik az országba, és számukra is ki kell építeni az infrastruktúrát. Megjegyezte, „a migrációs riogatás miatt” ez egy különösen érzékeny terület lett.
Mint mondta, a vendégmunkások döntő többsége Ázsiából érkezik, jellemzően Vietnamból, Indiából, Kínából, Törökországból, Mongóliából, a Fülöp-szigetekről, és valójában a kormány
az ő foglalkoztatásukhoz nyújt elképesztő mértékű munkahelyteremtő támogatást.
„És miközben a magyar adófizetők pénzét erre költi az állam, addig a hazai oktatásra, szociális ellátásra és egészségügyre nem jut elég forrás”
— hangsúlyozta Győrffy Dóra.
Arra a felvetésre, hogy ha ilyen sok hátránnyal jár a beruházás, miért éri meg az államnak mindez, úgy válaszolt: világos pénzügyi adatokat ezekben az ügyekben sajnos nem látunk.
Mint mondta, ő maga közgazdászként az elérhető adatok alapján elvégezett egy számítást, amelyekből az derült ki számára, hogy a debreceni akkumulátorgyár kapcsán a befektetett adóforintok
több mint tíz év múlva térülhetnek meg.
Jelezte: addigra viszont lehet, hogy már rég elavult lesz a technológia, amelyet most beindítanának. A megtérülésen kívül kérdéses továbbá az is, hogy az ide befektetett támogatást más területekről vonják el, – mint fogalmazott – máshonnan fog hiányozni ez a pénz.
Megjegyezte: inkább az oktatásra kellene ezeket a forrásokat átcsoportosítani.
„Az akkumulátorgyár ügyében is ott a paradoxon: ezrével hoznak ide alacsonyan képzett ázsiai munkásokat – egy 2021-es kimutatás szerint az adott évben kiadott munkavállalási engedélyek alapján a nálunk dolgozó vendégmunkások 46 százalékának csak általános iskolai végzettsége van –, miközben a magasan képzett magyar munkavállalók elmennek az országból. Elég meredek a kijelentés, de
kvázi állami segítséggel lecserélik a népességet ezekben a régiókban”
— mutatott rá.
Kiemelte: külföldi vállalatok számára importál külföldi vendégmunkásokat a magyar adófizetők pénzéből a magyar állam.
A közgazdász elmondta, az egész beruházási dömpingben nem látja a logikát.
„Abban biztos vagyok, hogy ez az egész magyar akkumulátorgyár–nagyhatalom ügy nincs rendesen végiggondolva. A kormány minden bizonnyal
beleszeretett egy ötletbe,
aminek az elektromos autók felfutási íve volt az alapja, s mivel Magyarországon van autóipar, gondolták, ez biztosan jól jön majd ezeknek a vállalkozásoknak”
— fogalmazott.
A lap kitért arra is, hogy a hatóságok rendszeresen azt állítják, nem engedélyeznének egy környezetszennyező beruházást és szigorúan szabályoznák majd a gyárak működésüket.
Győrffy Dóra konkrét példákat is említett ennek ellenkezőjére. Mint rámutatott, Gödön, Komáromban már érzékelhető érdeksérelem éri az ottaniakat az akkumulátorgyár részéről:
- az üzem környezetében terjengő szúrós szag,
- a betemetett mérőkutak,
- a folyamatos zaj,
- az ivóvízben talált oldószerek — sorolta.
Eleve gond, hogy a magyar környezetvédelmi szabályozás meglehetősen laza, de még a meglévő rendelkezéseket sem fogja tudni ellenőrizni az apparátus, amelyek létszámát az utóbbi években folyamatosan nyirbálták.
Ráadásul újabb milliárdokat kellene rákölteni arra, hogy az egyre gyarapodó ipari üzemek mellé a monitoring rendszert kiépítsék, enélkül viszont
lehetetlenség lesz ellenőrizni, hogy a gyárak betartanak minden előírást.”
Győrffy Dóra politológus-közgazdász, egyetemi tanár, az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának elnöke. Kutatási területe a nemzetközi és összehasonlító politikai gazdaságtan. Tanulmányait a Harvardon és a CEU-n végezte, 2009-ben habilitált és 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot.
A teljes interjú ITT olvasható.
