Feltűnően nem a település mérete döntött a kapott összeg nagyságáról.
„420 millió forint rezsitámogatást kapott a kormánytól Mohács.
Lakosságarányosan az összeg nagynak tűnik, de Pávkovics Gábor polgármester szerint mivel a település járási központ, így szolgáltatásaik egy része a környező falvakban élőket is érinti.
Közvilágítási lámpáik felét lekapcsolták, a polgármesteri hivatal és közintézményeik tereit maximum 18 fokra fűtik fel, alkalmazottak egy része otthon dolgozik.
- Többek között ezeket a takarékossági intézkedéseket hoztak rezsiszámláik csökkentése érdekében. Költségvetésük egyensúlyban tartásához azonban kellett a kormány 420 milliós támogatása.” (HírTV)
Nem irigyelve a kedves mohácsiaktól a pénzt, szeretném jelezni, hogy a 18 ezres Mohácson kívül Baranya, Tolna és Somogy vármegye valamennyi tízezer lakost meghaladó városa járási székhely, amely települések – Mohácshoz hasonlóan – szintén szolgáltatnak a környező községek polgárainak. A vármegye székhelyeket (Pécs, Szekszárd, Kaposvár) szándékosan nem hozom szóba.
Baranya vármegye:
- Komló (22 ezer lakos, kapott támogatás: 154 millió forint),
Tolna vármegye:
- Bonyhád (14 ezer lakos, kapott támogatás: 83 millió forint),
- Dombóvár (20 ezer lakos, kapott támogatás: 92 millió forint),
- Tolna (11 ezer lakos, kapott támogatás: 132 millió forint),
Somogy vármegye:
- Barcs (10,5 ezer lakos, kapott támogatás: 185 millió forint),
- Marcali (11 ezer lakos, kapott támogatás: 154 millió forint,
- Nagyatád (10,3 ezer lakos,kapott támogatás: 142 millió forint),
- Siófok (25 ezer lakos, kapott támogatás: 308 millió forint).
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem a lélekszám a kizárólagosan meghatározó tényező a rezsitámogatás kiosztásakor, de az mindenképpen furcsa, hogy a 18 ezer lakosú Mohács (420 millió forint), több mint négyszer annyi pénzt kapott, mint a 20 ezres lélekszámú Dombóvár (92 millió forint).
Ha szakmai megközelítésben mégis indokolt ez a hatalmas differencia, akkor annak okait közszemlére kell tenni, azaz a döntéshozónak meg kell magyaráznia az eltérés okait.
A mohacsiujsag.hu online felületén azt olvastam, hogy „a mohácsi vállalkozások zöme jól prosperál, az ipari parkban működő cégek markáns adóösszeget fizetnek.”
A támogatási szisztéma kiírásának és az elbírálásának alapelveit nem ismerhettük meg, és azt sem, hogy az egyes szempontok milyen súlyszámmal szerepeltek a kiértékeléskor és a végeredmény meghatározásakor.
Nem vagyok önkormányzati szakember, ezért csak találgatni tudok: bevételi oldalon remélhetőleg számított az úgynevezett adóerő-képesség, a kiadási oldalon pedig a közszolgáltató intézmények száma, nagysága és energiaigénye lehetett a meghatározó tényező és persze az, hogy ki mit – és mennyit – tett az energia-felhasználás racionalizálása érdekében. Vélelmezhető, hogy ennél sokkal bonyolultabb a kritériumrendszer, de abban egészen biztos vagyok, hogy szakmai alapon egészen jól körülhatárolható egy központilag előírt támogatási szisztéma, amelynek aztán egyes elemei jól kommunikálhatók.
Most ott tartunk, hogy azok a települések, amelyek viszonylag „jól jártak”, csendben és elégedetten dörzsölik a tenyerüket, azok a városok, ahol úgy érzik, hogy háttérbe szorították jogos várományukat, bizony morgolódnak. Az ellenzékiek hangosabban, a kormánypártiak csak a négy fal között.
Térjünk vissza egy pillanatra Baranya vármegyéhez: a Mohácsnál hét és félszer népesebb – ellenzéki vezetésű – Pécs (138 ezer lakos) mindössze két és félszer nagyobb támogatást kapott (1.048 millió forint), mint a Fideszes irányítású – 18 ezres – Mohács. Háttér információk hiányában csak felhúzhatjuk a szemöldökünket.
A támogatás nem normatív jellegű, nem is volt titok, hogy egyedi tárgyalások során nyerhető el a pályázati összeg. Egy objektív eljárási rend azonban előre garantálhatja (garantálhatta volna), hogy néhány alapkritérium érvényesülése biztosított legyen.
Félő, hogy esetünkben nem így történt, és olyan megfontolások is közrejátszottak a döntések meghozatalakor, amelyek nem az adott település valóban indokolható igényein alapultak. Ennek puszta gyanúja is elég okot szolgáltat az elkeseredettségre!
Dr. Dávid Ferenc
