Dávid Ferenc véleménycikke.
Mi a helyzet a magyar űrhajósmisszióval?
„Megkezdtük Magyarország űrtörvényének előkészítését, amely a Nemzeti Űrügynökség létrehozásával együtt a minisztérium kiemelt feladata – jelentette be a nemzetgazdasági miniszter hétfőn a martonvásári REMTECH Űrtechnológiai Központ bokrétaünnepségén.
Nagy Márton elmondta, hogy folyamatos figyelemmel kísérik a készülő európai uniós űrtörvény előkészületeit, amely nagyban befolyásolja a nemzeti űrtörvény tartalmát is. A tárcavezető megjegyezte, hogy a 2021-ben elfogadott első magyar űrstratégia megújításán is dolgoznak, hiszen az űripari trendek és a magyar űrszektor fejlődésének köszönhetően időszerűvé vált.”
(MTI – 2025. március 31.)
Dávid Ferenc: Sínen van a magyar űrhajózás – vagy mégsem?
Megmondom őszintén, büszkeséggel tölt el, hogy olyan sokoldalú és széles látókörű gazdasági miniszterünk van, aki mindennapos bokros teendői mellett
arra is figyel, hogy hazánk a közeljövőben űrnagyhatalom (is) legyen.
Ebben a felelősségteljes munkában segítségére van Ferencz Orsolya, aki 2024 júliusa óta űrkutatásért felelős miniszteri biztos.
A szakterület személyi háttere tehát biztosított, a magyar űrszektor jövője tehát – képzavarral élve – sínen van. Látva azonban a költségvetés borzasztó állapotát, a program pénzügyi fedezete kétséges.
Még ennél is örömtelibb, hogy az első negyedév utolsó napján a nemzetgazdasági miniszter végre leszállt a földre (nem űrhajóval), és kimondta, amit mindenki hónapok óta tud. Ez pedig nem más, minthogy a magyar gazdaság ebben az évben képtelen teljesíteni az Orbán–Nagy kettős által óhajtott 3,4 százalékos növekedést.
Nem stimmel a magyar kormányzat gazdasági prognózisa
A mi Marcink hétfőn végre kimondta, hogy idén mindössze 2,5 százalékos növekedéssel kalkulálhatunk. Tehát eltelt az évből három hónap, és már 0,9 százalékpontot vissza is vett a kormány a korábban elképzelt és nagyon vágyott nemzetgazdasági szintű gyarapodásból.
Ha ez így folytatódik, akkor a nyár közepén már egyessel fog kezdődni a gazdasági növekedésre vonatkozó prognózis, és Nagy Márton akkor is a német gazdaság pangására fogja kenni a dolgot.
Érdemes még néhány szót vesztegetni a 2025. évre vonatkozó – 3,4 százalékos – eredeti kormányzati célkitűzésre és az ezzel nem egyező előrejelzésekre:
- az ING és a K&H az idei évre egyaránt 3 százalék alatti növekedést prognosztizált,
- a KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutató Intézet 2,8 százalékos GDP-növekedést várt,
- az Egyensúly Intézet 2,2 százalékot remélt,
- a Moody’s Ratings nemzetközi hitelminősítő 2025-re 1,9 százalékos GDP-bővülést jövendölt,
- az Európai Bizottság pedig mindössze 1,8 százalékos magyar gyarapodással kalkulált.
Gond van a bérekkel és a nyugdíjakkal is
Kapaszkodjanak meg! Ezek a prognózisok nem most, hanem tavaly decemberben láttak napvilágot. Már a központi állami költségvetés elfogadását megelőzően (december 20. előtt) világossá vált, hogy a magyar gazdaság 2025. évi gyarapodása várhatóan nem éri el még a 3 százalékos növekedést sem.
Az állami költségvetésnek az egyik legfontosabb bázisa a reálgazdaság teljesítménye. Ha az jelentősen eltér a tervezettől – márpedig most már hivatalosan is tudjuk, hogy eltér – a nem kívánt irányba, akkor bizony minden borul. Néhány napja tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank is korrigált decemberi előrejelzésén: a múlt év végén közzétett – a 2025. évre vonatkozó – 2,6–3,6 százalékos növekedési irányszámát 1,9–2,9 százalékosra mérsékelte.
Nagy Márton ma azt is bejelentette, hogy „az infláció közellenség”. Annyira az, hogy a 3,2 százalékos eredeti pénzromlási ütem 4,5 százalék körüli lesz. A közellenséget normális helyeken legyőzni/leteperni/leszorítani szokták, nálunk a közellenség (infláció) éppen emelkedő fázisban van.
Csak félmondattal emlékezem meg arról, hogy a visszafogott növekedési ütem (2,5 %) nincs összhangban a 2024. november 25-én aláírt országos szintű bérmegállapodás számaival sem, hiszen abban erre az évre vonatkozóan még ma is 3,4 százalékos gazdasági gyarapodás, és 3,2 százalékos infláció szerepel. Ha a gazdaság teljesítménye visszafogott lesz – tekintettel a függvényszerű kapcsolatra –, annak természetesen a vállalati szférában is következménye lesz.
A 2,5 millió nyugdíjas és nyugdíjszerű ellátásban részesülő honfitársunk prémiumának lehetősége is köddé vált. Ennek oka, hogy 3,5 százalékos növekedés alatt nem jár extra kifizetés.
Zűrben a gazdaság, bajban a polgár.
