Amikor a felhasználó megvásárol egy szoftvert, akkor annak a licensznek a tulajdonosává válik. Amint nem lesz a továbbiakban erre a szoftverre szüksége, akkor a hatályos szabályozás értelmében továbbértékesítheti felhasználási jogosultságát, így olyan szoftverek kerülhetnek vissza a piacra, amelyeket az eredeti vásárló a jövőben már nem szándékozik továbbhasználni.
Az így értékesített licenszek az úgynevezett second-hand szoftverek, melyekhez jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni, mintha azt az eredeti forgalmazótól vásároltuk volna.
Cikkünkben körbejárjuk a licenszek másodlagos értékesítésének kérdését, törvényi szabályozását, és bemutatjuk, hogy miért érdemes így megvásárolni szoftvereinket.
Miért kerülnek ezek a licenszek a piacra?
Ha megvásárolsz egy könyvet, akkor annak árát kifizeted a könyvesboltban. Viszont amint nincs már rá szükséged – akár kiolvastad akár nem – továbbértékesítheted bárkinek, korlátozás nélkül. Így teszi szemléletessé a MasterKeys a másodlagos szoftvereladás jogalapját, ami alapján a már nem használt szoftverek legálisan továbbértékesíthetők.
Szoftvereket legtöbbször irodafelszámolások, új gép- és szoftverpark vásárlása, selejtezés, vagy régi, kidobott gépek szoftvereinek újrahasznosítása által tudunk újraértékesíteni. Ebben az esetben garantálni kell, hogy a szoftver a régi hardverről eltávolításra került, így semmi akadálya annak, hogy azt egy új gépre telepítsék.
Legális-e a szoftverek újra forgalomba hozatala?
Bár a szoftvergyártók minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy szoftvereiket ne lehessen újra értékesíteni, és gyakran ezt a passzust betették a végfelhasználói szerződésbe is, azonban a bíróságok minden esetben kimondták, hogy a szerződés ezen pontja semmis, vagyis nem lehet kikötni azt, hogy a terméket jogszerűen megvásárló továbbértékesítse a számára már szükségtelen programot.
Bírósági ítéletek
Az EU-országok számára a legjelentősebb határozat az Európai Unió Bírósága által hozott C-128/11 sz. ítélet, melyben kimondják, hogy a szoftver szerzője nem ellenezheti használt licenszeinek viszonteladását, mivel az ő joga a szoftver első értékesítésekor kimerült.
Tehát a szerző csak az első értékesítés során érdekelt, ezután viszont semmiféle joga nincs a szoftverlicensz felett, azzal a vásárló rendelkezik, így igény esetén el is adhatja.
A másik fontos része az ítéletnek, hogy nem tesz különbséget adathordozón (CD, DVD) lévő szoftver és az internetről letölthető szoftverek között, tehát az ítélet mindenféle szoftverre érvényes.
Az EUB-ítélet mellett több tagországi bírósági ítélet és EU-irányelv is ezt a koncepciót támasztotta alá.
Az újraértékesített szoftverek tehát ugyanazt a jogot biztosítják az új vevők számára, mint amit az eredeti vevő élvezett, viszont kedvezőbb áron. Érdemes tehát olyan másodlagos szoftverlicensz-értékesítőt keresni, aki kezeskedik arról, hogy a termék legális, és a szoftver eredetére és jogszerűségére egész életen át érvényes jogi garanciát vállal.
