Következményei lesznek a magyar kormány mai döntésnek.
Rácz András Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán reagált arra, hogy Magyarország nevében az Orbán-kormány megvétózta az Ukrajnának szánt közös EU-s hitelt.
Mint arról korábban mi is beszámoltunk, Varga Mihály a pénzügyminiszterek tanácsában
egyedüliként vétózta meg az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós uniós támogatást.
Rácz András öt pontban összegezte, hogy mi a probléma a magyar vétóval.
FRISSÍTÉS: Időközben a kormány több platformon cáfolta — például Varga Judit Facebook-oldalán –, hogy Varga Mihály leszavazta Ukrajna támogatását. Állításuk szerint valójában napirenden sem az ügy az illetékes tanács ülésén.
Bejegyzését alább idézzük:
A magyar kormány a pénzügyminiszterek tanácsában megvétózta az Ukrajnának nyújtandó, 18 milliárd EUR-os uniós támogatást.
Ez minőségi váltást jelent
az eddigi, Ukrajnával kapcsolatos magyar külpolitikában.
Immár nemcsak beszél Budapest a vétó lehetőségéről, mint eddig, vagy tárgyalási alapnak használja (pl. az olajszankciók esetében, ami teljesen indokolt volt), vagy fenyegetőzik vele (mint Kirill pátriárka esetében, ami sem indokolt, sem elegáns nem volt, de legalább nem vétóztunk), hanem ezúttal konkrétan vétózott is Budapest.
Több súlyos probléma is van ezzel a vétóval.
1)Az első probléma szakmai. Ez a vétó teljesen elhibázott olyan értelemben, hogy egyszerűen nem elég erős.
Ez a vétó ugyanis valójában nem fogja megakadályozni, hogy Ukrajna uniós pénzhez jusson. Az EU meg fogja találni a megoldást, hogy kölcsönt nyújtson Ukrajnának olyan módon, amihez nem kell minden tagállam egyetértése, tehát nem is lehet megvétózni.
Ezt a cseh EU elnökség teljesen egyértelműen ki is mondta. (Volt már ilyen hitelkonstrukció, szóval nem a semmiből kell kitalálni.). Lassabb lesz, valamivel drágább lesz, de lesz.
Ergo, a magyar kormány úgy vonja magára a vétó minden politikai és erkölcsi költségét, hogy valójában még csak stratégiai kárt sem tud okozni vele, hiszen nem tudja megakadályozni, hogy Ukrajna uniós pénzhez jusson. Másféle pántlika lesz azon a pénzen, de lényegében ennyi.
2) Másrészt, a vétó az uniós politikában nagyon ritkán használt, nagyon nem elegáns eszköz. A tapasztalat az, hogy az igazán fontos kérdésekben emelt vétók ritkán maradnak következmények nélkül.
Nem vagyok biztos benne, hogy most, amikor zajlik a jogállamisági eljárás és euromilliárdok sorsa a tét, az a felelős magatartás, hogy belevétózunk az Ukrajnának szánt segélybe (ráadásul úgy, hogy még csak el sem érünk vele semmit, lásd fentebb).
3) Harmadrészt, ez a vétó erkölcsileg teljesen vállalhatatlan. Egyszerre nehezíti az ukránok sorsát (hiszen lassabban jutnak majd pénzhez) és nehezíti a többi uniós tagállam dolgát (hiszen a új, kormányközi alapú hitel biztosan bonyolultabb és jó eséllyel valamivel drágább is lesz).
4) Negyedrészt, az a magyar álláspont, hogy Budapest kész pénzzel támogatni Ukrajnát, csak éppen nem közös hitel keretében, hanem egyéni, tagállami alapon, az csak „füstfüggöny”, maszkirovka.
Egy bilaterális alapon adott hitel ugyanis teljesen másképp működik, mint egy össz-EUs hitel. Többek között azért is, mert ennek a hitelnek a feltételeit a magyar kormány szabná meg, Budapesten múlna a folyósítás, annak ütemezése, ellenőrzése, stb.
Ez pedig az ukránok számára sokkal több kiszámíthatatlanságot rejtene magában, mint ha az EU-val kellene tárgyalniuk az uniós hitelről. Kijev attól tarthat, hogy Budapest kétoldalú nyomásgyakorlásra használna egy ilyen hitelt, és/vagy arra, hogy a kormányzathoz közelálló üzleti/politikai köröket hozzon helyzetbe Ukrajnában.
Nem mellesleg, magyar adófizetőként kénytelen vagyok hozzátenni azt is, hogy egy tagállami alapon nyújtott hitel a magyar költségvetésnek is drágább, mintha az EU maga venne fel hitelt, egyszerűen azért, mert az EU olcsóbban tud forrásokat bevonni, mint Magyarország.
5) Reménykedni egyedül abban lehet, hogy a magyar kormánynak ezt a ballépését még sikerül korrigálni legkésőbb a december 15-i állam- és kormányfők tanácsáig.
Ha nem, akkor sajnos előfordulhat, hogy az EU nem fogja jóváhagyni a magyar helyreállítási tervet (RRF), amit az RRF források 70%-ának végleges elvesztését jelenti majd, azaz mintegy négymilliárd EUR-t.
Összességében
a mai vétó a magyar külpolitika jelentős, korábban nem látott mélypontjának tekinthető.
És ez még akkor is így van, ha valami csoda folytán sikerülne rendezni az EU és Budapest közötti, a jogállamisággal kapcsolatos vitákat, mivel a fenti 1-2-3-4-es pontokban megfogalmazott problémák ettől nem válnának semmissé.
(Rácz András/Facebook)
