Valamivel Orbánéknak is be kell kerülni a nemzetközi sajtóba. Ha más nem, egy gusztustalan plakátkampány megteszi.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung nevű rangos német lap beszámolójában arról írt, hogy az EU-s szankciókat a magyar kormányzat bombával illusztrálja legújabb kampányában. A lap azt a kérdést járja körül cikkében, hogy milyen politikai térben használja fel ezt az eszközt Orbán Viktor miniszterelnök és mikor fordult a Nyugattól Kelet felé.
„Magyarország kampánya az EU »szankcióbombája« ellen” címmel jelent meg a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) egy elemzés a legújabb magyar plakátkampányról, a nemzeti konzultációról, illetve ezek politikai indítékairól.
A lap felidézte, hogy a napokban Magyarországon a kormány fekete bombát ábrázoló plakátokkal lepte el az országot. Viszont ezek nem azokra a támadásokra utalnak „amelyekkel Oroszország terrorizálja Ukrajna polgári lakosságát, hanem a »brüsszeli szankcióbombára«”. A plakátokat Orbán kormányának »nemzeti konzultációnak« nevezett felmérésével együtt helyezték ki.
Ezzel kapcsolatban a szerző úgy fogalmaz:
„Ez nem a közvetlen demokrácia jogilag szabályozott formája, hanem egy szabadon megfogalmazott, Orbán Viktor és pártja, a Fidesz igényei szerint kialakított kampány, amelyet az állami költségvetésből fizetnek”.
A szerző megjegyzi, hogy Orbán a rádióban nyíltan kijelentette: ez egy politikai eszköz a „brüsszeli harcokhoz”. A magyar miniszterelnök szerint Brüsszelben ugyanis nem demokratikus módon vezették be az Oroszország elleni szankciókat, amelyek a „brüsszeli bürokraták és az európai elit” döntésein alapultak.
Az írásban hangsúlyozták: Orbán arról az említett interjúban nem beszélt, hogy Magyarország – vagyis ő maga -, az Európai Tanácsban az összes hatályos szankciót megszavazta. A lap szerzője vélhetően Orbán szeptember 17-i, a Kossuth rádiónak adott interjújára utalt, amiben a miniszterelnök úgy fogalmazott:
„Ki kell majd állnunk Brüsszellel szemben a migráció ügyében, a saját szuverenitásunk és jogköreink mellett. Ezek mind nehéz és komoly következményekkel járó politikai döntések lesznek. És a nemzeti konzultációban azt az eszközt látom, amellyel létre tudunk hozni egyetértési pontokat”.
A szerző kitért arra is, hogy a sugalmazó módon megfogalmazott kérdések a meglévő vagy (állítólag) tárgyalás alatt álló szankciókra vonatkoznak, például az olajra, a gázszállításra, más nyersanyagokra, a turizmusra. A végén még Orbán korábbi kedvenc témájára, az Európára nehezedő migrációs nyomásra is rátér a kérdőív, amely azzal fenyeget, hogy
a szankciók miatt drágulnak az élelmiszerek.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy a nemzeti konzultáció számos valótlan és manipulatív állítást tartalmaz.
A lap kitért arra is, hogy a magyar kormány már régóta EU-ellenes kampányokat folytat, most viszont túl ment egy határon a Putyin-féle állami média narratívájának terjesztésével.
„Putyin kritikája nem hangzott el sem a Krím 2014-es annektálása után, sem február 24-e után”
— írta a szerző, majd emlékeztetett, hogy mindezzel szemben a magyar kormány Kijevet többször is bírálta a nyugat-ukrajnai magyar kisebbséggel való bánásmód miatt. Mint írta, Orbán csak nehezen vette rá magát, hogy agresszióról beszéljen és csak áprilisi választási győzelme után szánta rá magát, anélkül, hogy megnevezte volna az agresszort.
Hozzátették: Orbán a Fidesz választási győzelme előtt ugyan „elítélte” az orosz támadást, de Vlagyimir Putyin nevét nem említette.
A lap megemlítette azt is, hogy Orbán rendszeresen bírálta a szankciókat, amelyek elfogadásához egyébként hozzájárult, valamint enyhítette az olajszankciókat, illetve megakadályozta, hogy Kirill orosz pátriárka szankciós listára kerüljön.
Az írás kitért mindennek politikai hátterére is: Orbán egykor erőteljes Moszkva-ellenes irányvonalat követett, a miniszterelnök a politikai színtérre 1989-ben lépett be az oroszokat hazaküldő beszédével.
„A szankciós kampány mindenesetre csak figyelemelterelésre szolgál”
— hangsúlyozta a szerző, aki szerint a magyar állami költségvetésre jelentős nyomás nehezedik, mert a Gazprom-szerződések – a kormány állítása szerint – nem biztosítják hosszú távon a világpiaci áraknál olcsóbb árazását.
Hozzátették: Szijjártó Péter külügyminiszternek Moszkvába kellett utaznia, és pózolni egy fotóhoz a vigyorgó Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, aztán jött az ígéret – de csak kamatos halasztásra.
„Az olyan választási ajándékokat, mint a fogyasztói költségek felső korlátja, már nem lehetett fenntartani. A lakosság várható neheztelése Brüsszel felé irányul”
— zárta írását a szerző.
