Fel sem tűnt neki.
Az 1956-os forradalom hőseinek helytállása egyszerre példa és erőforrás az utódoknak — jelentette ki Menczer Tamás vasárnap a Pest megyei Piliscsabán.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett megemlékezésen a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: a magyar „szabadságharcos nemzet„, mert ”
mi a szabadságot soha nem kaptuk ingyen,
nekünk mindig harcolnunk kellett érte és mindig meg is kellett védenünk„.
Az 56-os hősök fegyvert fogtak az elnyomó hatalommal szemben, hajlandóak voltak mindent, ha kellett, az életüket is feláldozni Magyarországért, a magyar szabadságért. Hősiességük pedig nemcsak példa, hanem erőforrás is „a mi életünkben, a mi harcainkban és kihívásainkban” — jelentette ki.
„Mert ha ők képesek voltak megvédeni az országot, akkor nekünk is képesnek kell erre lennünk”
— tette hozzá.
Menczer Tamás azt mondta: egy ország szabadságát és függetlenségét nem csak katonákkal lehet elvenni. Ha a családok fáznak és munkahelyek szűnnek meg a megfizethetetlen energiaárak miatt, akkor is „oda a szabadságunk„.
Ezért Magyarországnak most energiafüggetlenségre és „energiaszabadságra” van szüksége. A kormányzati papagájkommandót elismételve azt állította: Magyarország az elhibázott szankciók foglya, és ezek a hibás döntések
lerombolják az elmúlt 12 év közösen elért eredményeit is.
A kormány célja szerinte mindig az volt, hogy „időről időre mindenki léphessen egyet előre„. Az „elhibázott” szankciók véleménye szerint ettől fosztják meg az országot, sőt, „nemhogy nem engedik, hogy előrelépjünk, hátra is löknek bennünket„.
Azt mondta, az ő feladatuk megmutatni, hogy a „szabadságunkat és a függetlenségünket semmilyen módon nem hagyjuk veszélyeztetni„. „Nem hagyjuk, hogy a közösen elért eredményeket kívülről rombolják le, és nem tűrjük„, hogy mások döntéseinek „árát nekünk kelljen megfizetni” — mondta dühösen Menczer Tamás.
Kissé zavarosan azt magyarázta:
a magyarok a válságokból mindig megerősödve kerültek ki.
Erre az államtitkár meggyőződése szerint csak a magyarok képesek, mert „számunkra nem idegen a baj”, a nehézség, a harc, és tudjuk, mit kell tenniük ilyenkor.
„Mi a bajban mindig összefogunk, mi a bajban mindig odaállunk a másik mellé, és megtámasztjuk. Mi a bajban példát veszünk hős elődeinkről, mi a bajban mindig harcolunk és a végén mindig győzünk”
— hangoztatta Menczer Tamás.
Farkas András, Piliscsaba kormánypárti polgármestere az 1956. október 23-án, a Magyar Rádiónál a nép oldalára állt, hősi halált halt piliscsabai katonák emlékművénél a piliscsabai ezred történetét idézte fel.
Elmondta: Solymosi János piliscsabai laktanyaparancsnok, miután megkapta a parancsot, hogy vonuljon Budapestre „karhatalmi feladatok ellátására„, azt mondta a felsorakozott ezrednek: „nem tudjuk, milyen feladattal bíznak meg bennünket és mit kell tennünk, de egyet jól jegyezzenek meg, bárkitől, bármiféle parancsot kapnak, a népre nem lövünk!„.
A Magyar Rádió épületéhez érve Solymosi János felmászott a rádió erkélyére és beszédet mondott a tömegnek, jelezve, parancsot kaptak a „rendcsinálásra„, de nem akarnak erőszakot alkalmazni. Amikor lefelé mászott a létrán, a Múzeumkert felől az ávósok géppisztoly-sorozatot lőttek rá és társaira.
Solymosi János ezután visszarohant az ezredéhez, kiosztotta a lőszereket és megindultak a rádió felé.
A piliscsabai páncélosok a forradalom alatt
mindvégig a civileket védték
és a parancsok ellenére sem támadtak a forradalmárokra — tette hozzá a polgármester, megköszönve a hősöknek és mártíroknak, hogy a legvészterhesebb időben is kiálltak a következő generáció jobb életkörülményeiért és a szabadságért.
A résztvevők a megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el a piliscsabai mártír katonák emlékművénél.
(MTI korrigálva)
