Iszonyodnak a magyar nemzetvezetőtől.
A Los Angeles Times cikkében a magyar miniszterelnök került a fókuszba, bár Orbán inkább csak mint elrettentő példaként szerepel az írásban, amely alapvetően az amerikai belpolitikáról szól, írja a Klubrádió nemzetközi lapszemléje.
Az Európai Unió kibővítése érdekében először Brüsszelnek kell megváltoznia — írta a Politico című amerikai lap európai kiadása Olaf Scholznak a prágai Károly egyetemen elmondott beszédéből, amelyben a német kancellár kifejtette az EU jövőjével kapcsolatos nézeteit. A kancellár szerint alapvető reformok nélkül nem lehet biztosítani az unió működőképességét a tagországok számának jelentős növekedése mellett. Egyértelművé tette azt is, hogy távlati elgondolásai közt nem csupán a nyugat-balkáni országok csatlakozása szerepel, hanem Ukrajna, Moldova és Grúzia is.
A Politico a kancellár által szükségesnek mondott intézményi reformok közül kiemelte, hogy számos kulcskérdésben a döntéshozatalkor szakítani kell az egyhangúság követelményével, nem csupán a külpolitikában és az adók ügyében, hanem azt illetően is.
„Az olyan országokat, mint Magyarország és Lengyelország, el lehessen számoltatni a demokrácia visszaszorulása esetén”
— írták.
A kormányzó német szociáldemokraták szellemiségéhez közeli Frankfurter Rundschau a kancellár prágai beszédéről szóló kommentárjában úgy fogalmaztak, hogy Scholz pusztán összefoglalta az eddig is ismert célokat, de sok tekintetben sajnos homályos volt. Az a megállapítása mindenesetre helytálló, hogy védekezni kell a demokrácia belső és külső ellenségei ellen — írta a kommentár szerzője, hozzátéve, bizonyára az is segíthet, ha „olyan EU-tagállamok, mint Magyarország és Lengyelország, csak akkor kapnak EU-pénzt, ha tiszteletben tartják a jogállamot”.
A Los Angeles Timesban Ruth Ben-Ghiat, a New York-i egyetem történészprofesszora közölt terjedelmes cikket Orbán Viktor és Donald Trump fotóival illusztrálva, arról, hogy aki arra kíváncsi, merre tart ma az amerikai Republikánus Párt, annak azt kell megnéznie, mit művelnek a világban az autoriter pártok.
A szerző szerint a republikánusok éppen kiiktatják saját soraikból és politikai kultúrájukból a még megmaradt demokratikus elemeket, keblükre ölelik a hazai szélsőségeseket, kiszorítják a mérsékelteket, megfenyegetik a másként gondolkodókat, és
olyan külföldi autokratákkal lépnek szövetségre, mint Orbán Viktor.
A cikkben a magyar miniszterelnök politikájáról nem esik sok szó, Orbán inkább csak elrettentő példaként szerepel az írásban, amely alapvetően az amerikai belpolitikáról szól. Arról viszont érdekes megállapítást tesz: a republikánusok oly mértékben bejáratták már saját autoriter pártdinamikájukat, hogy annak továbbviteléhez akár Trumpra sincs már feltétlen szükségük. Más, hasonlóan autokrata módon gondolkodó politikusuk könnyedén Trump helyére léphet, és a párt kész arra, hogy illiberális módszerekkel kormányozzon, függetlenül attól, melyik republikánus költözik be 2024-ben a Fehér Házba.
