Gondban vannak azok a társadalmi szervezetek is, melyek ezekben a térségekben működtetik az iskolákat és óvodákat.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabő az ország egyik leghátrányosabb helyzetben lévő települése, évek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat oltalma alatt tudja csak túlélni a mindennapokat — hívta fel a figyelmet a Népszava. A szervezet üzemelteti szinte az összes intézményt, a gyerekháztól kezdve a tanodán, óvodán át az iskoláig.
Tasi Krisztina az itteni Jelenlét program vezetője a lapnak azt mondta: hetek óta azon gondolkodnak, hogyan szerzik be a téli tüzelőt, hiszen eddig bármelyik környékbeli tűzifa-kereskedőhöz fordultak, mindenhonnan azt a választ kapták, hogy
fa nincs, nem tudni, mikor lesz, s előjegyzésre is sorba kell állni érte.
A településen nincs bekötve a gáz, így nem maradnak alternatív tüzelési módszerek, fával vagy szénnel kell megrakni a kályhákat. Tavalyról csekély mennyiség maradt, a hideg beállta után is
legfeljebb néhány napra elegendő.
A településen már annak is örülnek a családok, ha napközben olyan helyen tudják a gyerekeket, ahol van fűtés, otthon ugyanis ez nem mindig megoldott. Általában egyetlen szobát tudnak csak fűteni, oda zsúfolódik be az egész család. Cserépkályháról pedig leginkább csak álmodnak, inkább „teatűzhelyeket” állítanak be, tetejükön ugyanis meg lehet főzni a krumplilevest.
„A leghátrányosabb térségekben az úgynevezett szociális tűzifa jelent némi reménysugarat arra, hogy nem fagynak meg télen az emberek. Már beadtuk rá a pályázatot”
— mondta a Népszavának Halmi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Győrtelek szocialista polgármestere.
Mint elmondta, még mindig nem tudják, mennyi fát oszthatnak majd szét. Szavai szerint a kormány ezen a téren is az „oszd meg és uralkodj” elvét követi,
a fideszes vezetésű falvakba olykor több jut, máshova meg kevesebb.
Az 1700 fős falu lakóinak jó része szegény, nincsenek tartalékaik, nem tudnak előre tűzifáról gondoskodni tavasszal, akkor se, ha éppen van fa. Most viszont nincs, emiatt várhatóan a korábbinál is drágábban lehet majd hozzájutni szeptembertől.
„Pusztítás lesz” — fogalmazott a lapnak a polgármester, arra utalva, hogy
aki fázik, az nem nézi majd a törvényt, ott vág fát, ahol tud.
Ebből a szempontból az Orbán-kormány „rendelete” szinte olaj a tűzre, hiszen az emberek úgy érezhetik, nem kell betartani az eddigi szabályokat, szabad a vásár.
„Ha egy nagycsaládos ember a szemedbe néz, és azt mondja, inkább lopni megy, de nem hagyja, hogy megfagyjanak a gyerekei, arra mit tudsz mondani?”
— tette fel a kérdést a polgármester.
Az 500 fős borsodi Fájban talán tíz embernek van rendesen fizető munkája, de még ők sem tudják megvenni a családnak télre szükséges összes tűzifát. Tavaly az egész falu kért a hatmilliós szociális fa keretből s a polgármester arról számolt be a Népszavának, hogy már sokan érdeklődnek az idei pályázatról is.
A 2600 lelket számláló Fejér megyei Sárkeresztúr tavaly több mint 9 millió forintot kapott a szociális tűzifa program keretében. A községben 700 lakóingatlan van, ebből általában 300-ból igényelnek fát, a lakosság felének tudnak segíteni. Csutiné Turi Ibolya polgármester kiemelte, hogy amióta a kormány lehetőséget biztosít erre, ők minden évben pályáztak, de most még nem adták be az igényüket, mert túl sok a bizonytalanság az önkormányzati lehetőségek és az energiaárak körül is.
A szabolcsi Nyírpilis lakóházainak felújítására kevesebb lehetőség volt az utóbbi években, napelem is csak az iskola tetején van. Ugyanakkor a közintézmények felújításakor szinte mindenhol áttértek a gázfűtésre, s most
kétségbe vannak esve, mert ha a „csillagos eget veri majd a gáz- és villanyszámla”, lehetetlen lesz fenntartani ezeket az intézményeket.
A Csongrád-Csanád megyei Nagymágocs pár éve már nem tűzifára, hanem szénre pályázik. Szebellédi Endre polgármester elmondta, a területen illetékes erdészet többször kérte, ha lehet, ne fát igényeljenek.
A közeli Derekegyházon 1,8 milliós támogatásra számítanak, ehhez 200 ezer forint önrészt tesznek hozzá, csaknem 100 családnak segítenek évente. Szabó István polgármester emlékei szerint ők voltak a környéken az elsők, aki fa helyett szénre kezdtek pályázni, azóta többen követték a példájukat. Szabó is azt mondta, olyan problémákba ütközött a fa szétosztása, hogy megelégelték. Arra nem volt az önkormányzatnak kapacitása, hogy kezelhető méretűre hasogassa az adományfát, ezt is kifogásolták a lakosok, de a minőséget, a víztartalmat, a mennyiséget úgyszintén.
Szerencsés helyzetben van a Bács-Kiskun megyei Szank, 1964-ben ugyanis kitört a falu mellett a gáz, szinte mindenki csatlakozott a hálózatra, ezért eddig egyszer sem pályáztak tűzifára — mondta a lapnak Varga Ferencné polgármester. Ezt idén átgondolják, hiszen a szociális és a gazdasági környezet sokat változott.
