Respect.
Mivel tényleg minden jogszabályi lehetőségüket megvonták az elégedetlenségünk kifejezésére, a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium 58 pedagógusa a polgári ellenállás eszközéhez nyúl, akár az érettségiztetést is megtagadják — szúrta ki a 24.hu az intézmény Facebook-oldalán.
Az 58 pedagógus bejegyzését változtatás nélkül közöljük:
TILTAKOZÁS
Az oktatás nemzeti ügy, a nemzet ügye. Nincs olyan ország, amely az oktatási rendszerének versenyképessége, a benne dolgozó tanárok nevelő és oktató munkája nélkül sikeressé tudott volna válni.
A szülők a legféltettebb kincsüknek, a gyermekeiknek a szellemi, lelki és erkölcsi fejlesztését adják át részben a tanároknak, a bizalmuk meghálálásához pedig olyan tanárokra van szükség, akik anyagi és erkölcsi megbecsülésben tudják végezni a munkájukat.
Mi, a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium alulírott tanárai ezúton hívjuk fel a kormány figyelmét arra, hogy
ezt a megbecsülést máig nem kaptuk meg,
és a munkánkat egyre nehezebb körülmények között kell végeznünk.
Noha néhányan reménykedtünk, hogy az új kormány megalakulásával a magyar pedagógustársadalom lesújtó helyzete végre napirendre kerül, eddig nem kaptunk mást, csak cinikus mondatokat.
Csak az utóbbi hetekben egymást érték vezető politikusok kijelentései, amik arról tanúskodnak, hogy a kormány nemhogy nem szándékozik változtatni a közoktatás eddigi kezelésén, de kifejezetten ellenségnek tekinti a pedagógusokat.
Hüledezve hallottuk rögtön az új kormány formálódásának heteiben, hogy az oktatást a civilizált országokban egészen szokatlanul a belügyminiszter irányítása alá helyezik.
Erről az a véleményünk, hogy egyetlen rendszeren belül nehezen fér össze két nagyon más attitűd: egy hierarchikus, parancsokat végrehajtó és egy empatikus, együtt gondolkodó.
Egy másik miniszter a tudomásunkra hozta, hogy nagyon kicsi fizetésemelést lát csak reálisnak számunkra – számunkra, akiknek a kezdetben felajánlott életpályamodell helyett az utóbbi tíz év valósága
az egyik legalacsonyabb jövedelmű diplomás pályát hozta el.
Az utóbbi hetek megaláztatásának emlékezetes része marad, ahogy az új munkakörébe belecsapó belügyminiszter tudatta velünk, hogy magunknak kell kivívnunk a társadalom tiszteletét, amit ezek szerint eddig elmulasztottunk.
A legújabb fejlemény, hogy tavaszi mozgalmunkért elégtételt véve a parlamenti többség a használhatatlanságig korlátozta a sztrájkjogunkat, illetve konkrét szankciókkal fenyegeti a polgári ellenálláshoz esetleg folyamodó magyar pedagógusokat.
Ezeket a jogszabályokat a frissen megválasztott, a családok sorsát egyébként annyira a szívén viselő köztársasági elnök rögtön ellenjegyezte.
Mivel azonban tényleg minden jogszabályi lehetőségünket megvonták az elégedetlenségünk kifejezésére, nem marad más választásunk, mint
egzisztenciális kockázatok árán is a polgári ellenállás eszközéhez nyúlni.
A közkeletűen polgári engedetlenségnek nevezett, Magyarországon ritkán alkalmazott eszköz esetünkben a következő lehetőségeket tartalmazza:
1. A tanórák megtartásának megtagadását,
2. minden iskolán kívüli, eddig tanárok vezette programoktól való távolmaradást,
3. az érettségiztetés megtagadását,
4. minden adminisztratív teendőnk (pl. naplóvezetés, bizonyítvány hitelesítés) felfüggesztését.
Mi arra tettük fel az életünket, hogy diákjaink álmaiból és páratlan tehetségéből egy szabad, gondolkodó és eredményeire méltán büszke nemzet épüljön fel. Erre azonban addig nem kerülhet sor, amíg a növekvő árak között
alig élünk meg a fizetésünkből,
amíg a legjobbjaink külföldre kényszerülnek, amíg méltóságunkat, önbecsülésünket, a boldogulásba vetett hitünket a rendszer napról napra két lábbal tiporja.
Az a rendszer, amely a tanári pályavállalást a fiatalok számára ellehetetleníti, minden magyar rosszakarója. Az a rendszer, amely a tanárokat megalázza, kizsigereli, szegénységbe taszítja, a valósággal és az igazsággal kapcsolatban félrevezeti a polgárokat, sőt nem áll távol tőle, hogy akár szembe is fordítsa a társadalmat a tanárokkal, nyilvánvalóan
nem szolgálja a nemzet érdekeit.
Az Illyés alulírott tanárai ebben a véleményben osztozva követelik a kormánytól, hogy gyökeresen változtasson a tanárokkal szembeni politikáján, és kezdje el helyrehozni az oktatási rendszerben eddig okozott károkat.
Az oktatás nemzeti ügy, a károkozás benne hosszú évtizedekre kihathat és generációk életét rombolhatja. Sürgős cselekvésre van szükség, amihez a társadalom támogatását kérjük!
