A túl puha EU úgy táncol, ahogy Orbán fütyül.
Címlapos anyagban foglalkozik a tekintélyes Politico nevű lap azzal, hogyan használja Orbán Viktor az orosz-ukrán háborút és az ennek nyomán bevezetni kívánt olajembargó ügyét a saját befolyása növelésére.
A Politico emlékeztet, hogy az ukrajnai háború kitörése óta a jobboldali populista Orbán szelídebb álláspontot képvisel Oroszországgal szemben, mint a többi nyugati vezető. Támogatta a Moszkvával szembeni szankciókat, de továbbra sem hajlandó fegyvert küldeni az ukránok önvédelme céljából, és lehetővé tette az állami tulajdonú és kormánybarát sajtóorgánumok számára,
hogy népszerűsítsék Oroszország háborús propagandáját.
A Politico rámutat, hogy ez az álláspont nemcsak távolabb sodorta Orbánt Brüsszeltől, de ezzel szembefordult egyetlen megbízható, régi európai szövetségesével, Lengyelországgal, és kiváltotta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök haragját is.
A lap megjegyzi, ez tovább súlyosbította az Orbán-kormány feszült kapcsolatát az unió intézményeivel, amelyek régóta vádolják Orbánt Magyarország demokratikus normáinak lerombolásával.
Éppen a múlt hónapban ez a kapcsolat tovább romlott, amikor Brüsszel elindított egy olyan folyamatot (a jogállamisági eljárást), amely csökkentheti a Magyarországnak szánt forrásokat, a jogállamiság hiánya miatt.
Ám az olajtilalmi tervek lehetőséget adtak Orbánnak, az EU egyik legrégebb óta hivatalban lévő nemzeti vezetőjének és egyik legravaszabb szereplőjének, hogy ismét vele foglalkozzanak Európában – és engedményeket érjen el.
Azokban a napokban, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt javasolta, hogy az EU vessen véget minden orosz olajimportnak, Orbán a politikai reflektorfénybe került, és akadályozta a végső megállapodást azzal, hogy többletidőt követelt országától a tilalom életbe lépése előtt.
A lap rávilágít, hogy az ilyen fontos döntéseknél egyhangúságot megkövetelő uniós szabályoknak köszönhetően Orbán gyakorlatilag „saját kedve szerint fütyül, az EU pedig táncol”. Von der Leyen hétfőn Magyarországra érkezett, hogy egyeztessen Orbán Viktorral az olajembargóval kapcsolatos magyar álláspontról, majd másnap az uniós tisztviselők azt mondták, hogy pénzügyi kompenzációs csomagot fontolgatnak az ország számára.
Bár nem Magyarország az egyetlen ország, amely a legutóbbi uniós szankciócsomag módosítását kérte, ám messze ez volt a leghangosabb, amikor Orbán az olajtilalmat
„atombombának” nevezte országa gazdasága számára
— jegyzi meg a lap.
Az EU már garanciákat vállalt, hogy két plusz évet ad Magyarországnak, de Orbán szerint öt évre – és jelentős uniós forrásra – van szüksége az átálláshoz.
„Viktor játékos, most erős kártyát kapott” – érzékeltette a lapnak Orbán politikához való hozzáállását egy volt magyar tisztségviselő.
A Politico rámutat, hogy Orbánt a múlt hónapban aratott „elsöprő” hazai győzelme lendíthette fel, amely zsinórban negyedik ciklusa a parlament kétharmados többségével, még akkor is, ha nemzetközi megfigyelők szerint a kampány nem egyenlő feltételek mellett zajlott.
Néhány nappal Orbán győzelme után egyik közeli szövetségese, Janez Janša szlovén miniszterelnök elveszítette a parlamenti választást, míg a francia szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen – akit nyíltan támogatott – ugyanezen a napon veszítette el az elnöki tisztségért való pályázatát. Mindez pedig úgy történt, hogy Ukrajna orosz inváziója kínos kérdéseket vetett fel Magyarország számára Vlagyimir Putyin orosz elnökkel való baráti kapcsolat ápolására irányuló évek óta tartó politikájával kapcsolatban.
Így Orbán Brüsszelben, már nem feltétlenül támaszkodhat a hagyományos regionális szövetségesek támogatására a közép-európai országok visegrádi csoportjában, ahol Csehország, Szlovákia és Lengyelország sokkal keményebb álláspontot képvisel Oroszországgal szemben, mint Magyarország.
„Látják, hogy hatalmas szakadás alakult ki a Visegrádi Négyeken belül Oroszország miatt”
– mondta egy EU-diplomata.
Orbán mindezek ellenére, mégis kitalálta, hol gyakorolhat még befolyást: a fontosabb uniós döntéseket célozta hát meg.
A Politico kiemeli, hogy Orbán a Kossuth Rádiónak adott pénteki interjújában mindenkit emlékeztetett arra, hogy Brüsszelnek hallgatnia kell Budapestre, ha az eddigi legvitatottabb szankciócsomagját akarja előrevinni. „Magyarország véleményének ebben a helyzetben ugyanolyan súlya van, mint a nagyobb országokénak” – mondta Orbán.
A lap emlékeztet: Orbán arra is használta a pillanatot, hogy az EU vezetőivel közvetlenül kapcsolatba lépjen – ezt a vélt a befolyást pedig belpolitikai célokra használja fel. A cikk kiemeli Ursula von der Leyen látogatását és, hogy Emmanuel Macron francia elnök is egyeztetéseket tartott szükségesnek a magyar miniszterelnökkel.
Miközben Orbán keményen akadályozta az olajtilalmat, az utóbbi időben néhány jelzés is érkezett arra vonatkozóan, hogy legalább szimbolikusan törekszik rendezni zavaros viszonyát Brüsszellel, azzal a céllal, hogy felszabadítson néhány uniós forrást. A jelek között szerepel a magyar miniszterelnöki hivatal egyik alkalmazottjának kirúgása, akit kenőpénz felvételével gyanúsítanak.
Az Európai Bizottság világossá tette, hogy a korrupcióval kapcsolatos aggodalmak egyik fő tényezője volt annak a döntésének, hogy
elindítja azt a folyamatot, amely a finanszírozás csökkentéséhez vezethet.
Orbán csapata „kiutat keres” – mondta a lapnak egy vezető fideszes politikus, hozzátéve: most, hogy vége a magyar választásnak, és „kell a pénz”, elmozdulásra lehet számítani.
Azonban továbbra sincsenek arra utaló jelek, hogy Orbán alapvető változtatásokat tenne a demokratikus normák tekintetében, az LMBTQ-jogokkal kapcsolatban, vagy más alapvető aggályok kezelése érdekében.
Emiatt az Európai Bizottság dilemma előtt állhat: haladjon előre az uniós források esetleges megnyirbálásával, vagy tegyen lépéseket, annak reményében, hogy elkerülhető az Orbánnal való összecsapás más frontokon, különösen a Moszkva elleni szankciók kérdéseiben.
(via politico.eu)
