Stockholm-szindrómát idézett elő az Orbán-rezsim a magyaroknál.
Az április 3-i választás tanulságairól szóló cikket közölt Radványi Miklós, „Magyarország eltervezett demokratikus kísérletének a halála” címmel, a Newslooks portálon. Mint írja, „Ideje lenni átnevezni Orbán „illiberális demokráciáját” velejéig gonosz kleptokráciává. Az évtizedek óta az Egyesült Államokban élő magyar származású jogász-politológus megjelent írásában, „a legbizarrabb és legtisztességtelenebb” jelzőkkel minősíti a választást, amely ismét Orbán győzelmét hozta.
A szerző, a túszul ejtett, majd a túsztartóhoz csatlakozva maga is gaztetteket elkövető dúsgazdag amerikai örökösnő esetéhez hasonlítja a magyarok – köztük a határon túliak – kitartását Orbán mellett, azt, hogy a nemzet lelkét mára már
sikerült átitatni gyűlölettel, irigységgel és elkeseredettséggel.
Ahogy azt már megszokhattuk Radványi Miklóstól, legfrissebb, szókimondó írásában sem fukarkodik a negatív jelzőkkel, ahogyan nem köntörfalaz akkor sem, amikor a Newslooks portálon megjelent cikkében leszögezi:
„Orbán gyűlölettől átitatott félelemkeltése és megosztó retorikája személyes győzelmét ugyan elhozta, de ez egyben
Magyarország tragikus vereségét is jelenti”.
Magát az április 3-i választást a kilencedik, egyben a legbizarrabb és tisztességtelenebb választásnak nevezi a rendszerváltás óta. Orbán és a Fidesz győzelme egy dolog, ám Magyarország általános helyzete vitathatatlanul ijesztő – írja Radványi, aki szerint az Európai Unió tetemes pénzügyi támogatása és az ígéretek ellenére
sem vált valóra a demokrácia kiterjesztése és a nemzeti vagyon egyenletes eloszlatása.
Ellenkezőleg, Orbán alatt Magyarország egy fejlődő alkotmányos rendszerből egy könyörtelen bűnszövetkezetté változott. A lakosság fele máig nem jut alapvető forrásokhoz, miközben az alkotmány által nem gátolt, politikailag pedig elszámoltathatatlan egymást követő Orbán-kormányok ellopták és elsikkasztották az ország gazdasági vagyonának a zömét.
„Magyarország egy újabb évtizedet vesztett az EU fejlett országaihoz való politikai és gazdasági közelítésben”
– vonja le a szomorú következtetést a szerző.
Ami azonban szerinte ennél is lényegesebb, Magyarország még az orbáni „illiberális demokrácia” útján is visszafelé haladt. Habár egyértelműen soha nem fogalmazta így meg, Orbán alatt az élet Magyarországon egyfajta
szélhámos rezsim képét mutatja,
ami semmi mást nem jelent, mint az ő megkérdőjelezhetetlen hatalmát, amit még annál is aljasabbá tesz a féktelen korrupció, valamint a tágabb családja és legközelebbi munkatársai számára biztosított büntetlenség. Az „illiberális demokrácia” álcája mögött lapul az igazi Magyarország, amelyben keveredik a sok évszázados feudalista berendezkedés mentalitása egy jól szervezett bűnszövetkezet megvetendő valóságával – írja Radványi, hozzátéve:
„Ideje lenni átnevezni Orbán „illiberális demokráciáját” velejéig gonosz kleptokráciává… az „illiberális demokrácia’ a valódi demokrácia és gazdasági prosperitás esküdt ellensége, s ez a magyar zsarnok kimeríthetetlen gazdagságának a bőségszaruja”.
Szerinte akkor válik érthetővé, hogyan adhatja meg magát a magyarok többsége az őt szegénységben és politikai rabszolgasorban tartó Orbánéknak, ha felidézzük Patty Hearst milliárdos-csemete történetét, akit túszul ejtettek, ám egy
idő után csatlakozott a fogva tartóihoz, s velük együtt követett el bűncselekményeket.
A magyarok, beleértve a határon túli magyarokat is, éppen úgy ártatlan áldozatoknak tartják magukat, mégpedig az 1920-as trianoni egyezmény áldozatainak, ahogy Patty Hearst is áldozatnak tartotta magát, s hozzá hasonlóan, a magyarok is a jó és a gonosz harcát vetítik ki magukra és a szomszédos nemzetekre. A mai országhatáron belüli és kívüli Magyarország saját maga is megosztottá vált.
Gyűlölet, irigység és elkeseredettség uralkodott el a magyar nemzeti tudaton.
„Minden magyar számára élet-halál kérdéssé vált a kollaboráció Orbán illiberális demokráciájával”
– állítja Radványi, aki szerint azonban egyetlen ország, egyetlen intézmény és egyetlen ideológia sem képes normálisan fejlődni, ha folyamatosan csak a saját nyomorúságával van elfoglalva. Mint ahogy az irreális és téves történeti narratívákba vetett hit sem adhat valódi ismereteket önmagunkról és a külső környezetünkről. A politikai valóság instabilitása gátolja az új politikák és a magyarság új felfogásának, szellemiségének kialakulását – fejti ki.
„Alkotmányosan a régi/új Orbán-kormány képtelen lesz kilépni korrupt voltából. Érthető módon, azonban
ez a helyzet nem maradhat fenn nagyon sokáig.
Ha Magyarország kitart az önpusztító bel- és külpolitikája mellett, akkor nem lesz képes levetkőzni önmaga ellentmondásosságát, és továbbra is az Európai Unió olyan abszurd módon fejletlen tagállama marad, ahol a dzsungel törvényei mindig felülírják a jogállamiságot”
– írja Radványi Miklós, felidézve elhunyt barátjának, Gereben Istvánnak a szavait: „Magyarország a belátható jövőben reménytelenül elveszett ügy marad a régóta szenvedő polgárai, az Európai Unió és a világ egésze számára”.
(via, hirklikk.hu)
