Sok boldogságot kívánunk!
Közösségi oldalán jelentette be a hírt a Liberálisok elnöke, a DK főpolgármester-helyettese.
Bősz Anett azt írta:
Amikor egy élet érkezik, az őt szerető, védelmező élet is újjászületik. Ez történik most velem is. A szívem alatt hordom a kisfiam, miközben nemcsak édesanyává, de főpolgármester-helyettessé is válok.
Két nagyon fontos pillanat az életemben, mindkettő bizonyosan át fogja alakítani a kapcsolatomat a világhoz, a budapestiekhez, az agglomerációhoz, a politikához. Már az első időszakban is éreztem, mennyi erőt ad a várandósság, mennyi erőt ad ahhoz, hogy egy jobb, igazságosabb, élhetőbb Magyarországért küzdjek, mert hogy itt fog élni a kisfiunk is.
A választás előtt, az egyik piacon egy velemkorú nő a babájára mutatott, amikor elhaladt a stand előtt, és azt mondta: „hajrá! Elsősorban értük!”
Alapvetően távol áll tőlem, hogy a magánéletünkről beszéljek a nyilvánosságban, sokszor inkább csak elhárítani akartam a külső, tapintatlan megjegyzéseket vagy durva támadásokat. A magyar politika egyre nehezebb közeg ilyen szempontból, sokan jutnak előre aljassággal, nemtelen eszközökkel.
Ugyanakkor, velem, velünk is haladt előre az élet, és a legnagyobb boldogságunkra megérkezett hozzánk egy kicsi élet, így én ezt a kampányt várandósan csináltam végig.
November eleje óta velem van egy kisfiú, két politikus leendő gyermekeként kiválasztotta magának a nyár, a politikailag csendes időszak kellős közepét születési dátumnak. Gyűjtött aláírást mínusz 9 fokban, fülelt, hallgatta, és állta a sarat, amikor keményen és megalapozatlanul támadtak. Amikor megkaptam a kérdést, „hogy bírod”, legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy „nekem már hónapok óta van egy aprócska, mégis óriási érzelmi támaszom, aki minden napot bearanyoz, bármi történjen is”.
Két új szerepre készülök most egyszerre: éppen veszem át a korábbi a főpolgármester-helyettes portfolióját és ügyei egy ostromlott fővárosban, miközben szívem minden szeretetével készülök a kisbabánk érkezésére. Máshol, a szabad világban nem is merül fel a kérdés, hogy ezt a kettőt össze lehet-e egyeztetni, itthon biztosan fel fog.
Annak ellenére, hogy magyar nők ezrei teljesítenek fantasztikusan a rengeteg szerepben, amit vállalnak, úgy látom, el kell mondanom, hogy én hogyan készülök fel a következő hónapokra.
Már a parlamenti munkám folytatása esetére is elkezdtem a felkészülést arra, hogy a lehető legkorábban folytassam a hivatásomat is, szerencsések vagyunk és csodálatos nagyszülőkkel, „pót-nagyszülőkkel” az oldalunkon készülünk a pici érkezésére.
A segítségeink mellett vannak példaképeim is, akik utat mutatnak:
Melissa Mayert 9 évvel ezelőtt a Google igazgatótanácsából a Yahoo vezérigazgatójának kértek fel. A felkérés idején 7 hónapos terhes volt. Új-Zéland 38 éves miniszterelnöke nem sokkal megválasztása után jelentette be, hogy babát vár, és a Covid-járvány kezelésében az egyik legsikeresebb kormányfővé vált: neki mára bölcsődés a kislánya, nemrégiben a világ élőben nézte, amikor a miniszterelnök épp az esti bejelentését közvetíti közösségi oldalán, és a kislány valahogyan az altatás „után” belebeszélt a felvételbe.
Mind fantasztikus nők, támogató, segítő családi és társadalmi háttérrel.
Nálunk inkább az a gyakori, hogy a várandósokat a munkahelyükön finoman – vagy eléggé egyértelműen – elkezdik háttérbe szorítani, a baba érkezését követően pedig sok édesanyát lefokozva engednek csak visszailleszkedni a munkába.
Az egyik édesanyát azért támadják, mert a testvérek érkezése miatt akár 6-8 évet is otthon töltöttek, míg a másikat azért szólják meg, mert néhány hetes picivel ismét a páston van, és úgy rendezi be a család életét, hogy az a babával együtt, GYES-en és GYED-en töltött idő nélkül a lehető legzavartalanabbul folyjon tovább.
Magam arra készülök, hogy nyugalomban töltött 6 hét után folytatom a munkám, és erre kiváló lehetőséget ad, hogy egy olyan időszakban érkezik a kisfiunk, amikor a politikai napirend csendesebb, augusztus legelején. A Városháza , élén a főpolgármesterrel, maximálisan partner ebben. A városvezetés nem csak szavakban, hanem gyakorlatában is érvényesíti „családbarát munkahely” elvet.
Mindannyiunknak nagyon jót tenne, ha a nőkkel tisztességesebben bánna a magyar társadalom, ha elismernénk mindazt a hatalmas munkát, amit otthon és a szakmai életükben, a tudomány terén végeznek. Boldogabb nők boldogabb társadalmat építenek.
Minden napra jut egy fájó eset. Egy éve sincs, hogy megvédtem a doktorimat. Egy politikus doktorija akkor érdekes idehaza, ha az szerepel az önéletrajzban, de nincs meg. Nincs ez másként a nyelvvizsgákkal vagy a diplomákkal sem. És hogy hogy jön ez az új pozíciómhoz, amelyet várandósan van lehetőségem átvenni?
Úgy, hogy egy friss hír szerint Kende Anna az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságában betöltött tagságáról lemondott, így tiltakozik az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja közt a nők száma nulla.
Simon Tamás, az MTA kommunikációs vezetője úgy reagált az esetre: ez a döntés egyenesen következik egy 6 évvel ezelőtti problémából, miszerint „a Ph.D. fokozat megszerzése egybeesik a gyermekvállalás jellemző időszakával”, így a szakadék nők és férfiak közt itt teremtődik a tudományos életben.
Különös, hogy fel sem merül: esetleg a „gyermekvállalás jellemző időszakában” is lehetne segíteni a nőket alapvető jogaik érvényesítésében, és akkor sem a tudományos, sem a piaci, sem a társadalmi közeg nem készítené elő azokat a szakadékokat, amelyek számos területen tágongnak nők és férfiak közt, és jelentősen nehezítve ezzel a nők, különösen a munkaerő-piacon kiszolgáltatott vagy bizonytalan helyzetben lévő édesanyák útját.
Kedves Budapestiek, kedves agglomerációban élő Polgárok, kedves Világ, hazánk fővárosának vezetése sokszor mutatott példát már, most is így tesz, és végtelenül boldog vagyok, hogy ebben szerepet vállalhatok.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen a gyermekünk a legjobb pillanatban érkezik és nagyon jól van. Ahogy én is, ahogy mi is. Boldogok vagyunk! Mindenekelőtt pedig hálásak az egészségünkért és a felénk irányuló szeretetért!
.
