Vélemény.
A világ most tanulta meg, hogy Putyinban nem bízhat. A szava semmit nem jelent, az ígéreteit bármikor megszegi, eszközeiben nem válogat. Mi tudjuk ugyanezt legjobb tanítványáról is.
Orbán Viktor látszólag igazodott a nyugati reakciókhoz, megszavazta a szankciókat, hazánk nem rés, hanem erős bástya. Szinte biztos, hogy már most a kijátszásukra készül.
Február elején derült ki, hogy Marine Le Pen Nemzeti Frontja egy magyar banktól kapott tízmillió eurós kampányhitelt. Le Pent hagyományosan az oroszok finanszírozták, ahogy a szélsőjobboldalt és egyéb diverzánsokat Európa-szerte (helló-belló Transzparens Újságírásért Lapítvány!).
Nem kell négycsillagos elemzőnek lenni ahhoz, hogy orosz pénzek szakszerű mosogatására gyanakodjunk valamelyik zsebretett putribankban. (Szankciók, korlátozások voltak már akkor is, csak light verzióban.)
Erre a lehetőség meglesz ezután is. „Mészáros Lőrinc” orosz impex-érdekeltségei, a magyar bankok csápjai, a Külügyminisztérium oroszországi kereskedőházai plusz Eximbank, a magyar oligarchák bejáratott mutyijai, a „diplomáciai küldemények” mind repedések az orosz agresszor elszigetelésére épülő falon.
Ki is fogják használni, ha rajtuk múlik, hiszen ezek értékes titkos alagutak Moszkvából egyenesen az Európai Unióba, még csak panamai cégeken sem kell átfuttatni.
Jól járna ezzel az állami csempészettel a magyar tolvajbanda és a megérdemelt büntetésében fuldokló orosz hiéna is. Veszít vele Európa és Amerika, és amikor kiderül, a magyarok, mert ilyenkor logikus lépés kiterjeszteni a szankciókat a blokádtörőre.
Szóval érdemes figyelni, hol matat az enyves kezük; ez feladata a nyugati felderítésnek, az ellenzéknek és a független sajtónak is. Már amíg szégyenszemre olyan kormányunk van, amely ilyesmivel megalapozottan gyanúsítható.
Tóta W. Árpád
.
