Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből.
Schadl György, a Völner-botrány kulcsszereplője egy bírót is megpróbált kicsinálni — derült ki a 444 cikksorozatának harmadik részéből, amely az ügyészségi dokumentumokból készült.
A történet egy Völnerrel folytatott telefonbeszélgetésből bontakozott ki.
Schadl György még végrehajtói karrierje kezdetén egy Cs. nevű végrehajtó irodájában tanult, akivel egyfajta mentor-tanítvány viszonyt alakított ki. Viszonyuk azonban megromlott, Schadl pedig később
el akarta őt távolítani a végrehajtók közül.
Erről beszélt Völnerrel telefonon, és az is felmerült a beszélgetésben, hogy esetleg a sajtón keresztül csinálhatnák ki Cs.-t.
Schadl végleg vissza akarta vonatni Cs. végrehajtói megbízását, ám ebben egy bírósági állásfoglalás megakadályozta, amit a Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik csoportvezető bírája írt.
Schadl ezután megpróbálta kirúgatni az érintett bírót, ehhez pedig még az Országos Bírói Hivatal elnökét, Senyei Györgyöt is megkereste, aki személyes találkozót szervezett neki a Fővárosi Törvényszék elnökével, Tatár-Kis Péterrel.
Utóbbi azt mondta neki, hogy kirúgni ugyan nem tudja a bírót, de azt el tudja érni, hogy
ne érezze jól magát a munkahelyén.
Schadl azt is el akarta érni, hogy a bíró ne vehessen részt többé a végrehajtói szakvizsgákon, amiatt pedig Szabó Imrét, a Szegedi Tudományegyetem polgári jogi tanszékének vezetőjét kereste meg.
Egy beszélgetésben azt mondta Szabónak, hogy már egyeztetett Völnerrel, és a bírót a továbbiakban nem szeretnék ott látni. Szabó a jegyzőkönyv szerint erre azt felelte: „megbeszéltük”, bár a 444-nek telefonon azt mondta, ő nem ígért semmit, és biztosan nem tett semmit azért, hogy az érintett bírót eltávolítsák.
