Vélemény.
„Meglepetésre” 57 százalékkal Márki-Zay Péter nyerte az ellenzéki előválasztás második fordulóját, ám aki az elmúlt héten látta a budapesti szavazósátrak előtt fürtökben lógó huszonéveseket, vagy belenézett a saját safe space-én kívül eső internetes buborékokba, azt nem érhette igazán meglepetésként az eredmény.
Márki-Zay Péter ugyanis az elmúlt hetekben a huszas-harmincas internetező korosztály imádott mémjévé, kabalafigurájává vált.
Egyetemistákról, fiatal dolgozókról beszélünk, akik alapesetben nem vagy alig politizálnak — és amikor mégis, akkor nem a megszokott keretekben, hanem érzések, dühök, lázadó attitűdök („korrupt az egész bagázs, söpörjünk el mindenkit”) mentén.
Ideológiák nem érdeklik őket, a jobboldal és a baloldal nem jelent számukra semmit — ezért is lehetséges, hogy életmódliberális létükre egy tőlük ideológiailag fényévekre álló keresztény-konzervatív jelöltet hájpoljanak.
Reddit-et, Tumblr-t használnak, és olyan, velük egykorú internetes influenszerektől tájékozódnak a politikáról, akik a szobájukban egy kamerába nézve mondják el a véleményüket, és százezrek nézik őket suli után.
Hallott például valaki a Fókuszcsoport nevű Youtube-csatornáról? Nos, 131 ezer követője van, és a kampányban Márki-Zay Péter melletti szavazásra buzdította a nézőit.
Csakúgy, mint a Facebookon 179 ezer, a Youtube-on 181 ezer követővel rendelkező Puzsér Róbert, vagy a Tibi atya nevű alkoholpropagáló mémoldal, amelynek 1,2 millió követője van, többnyire tizen-, huszonévesek.
Párhuzamos univerzumok épültek fel egymás mellett úgy, hogy az egyes buborékok szereplői szinte nem is tudnak egymásról.
Felnőtt egy új generáció, amely az Orbán-rendszer elmúlt 12 éves mozdulatlanságában szocializálódott, és valami izgalmat, akciót, változást akar, és inkább ma, mint holnap.
Számukra jött kapóra, hogy öt évvel Donald Trump nagy menetelése után Magyarország is kitermelt magából egy messianisztikus, karizmatikus figurát, aki magát rendszeren kívülinek pozicionálva a komplett elit kisöprését ígéri.
Márki-Zay Péter magát új erőként adta el, de nagyon is régi receptet követett: megosztott és polarizált. A második fordulót a Gyurcsány-világ és a Gyurcsány-ellenes ellenzék harcának festette le, miközben a régiekkel való leszámolást ígérte.
A három év kemény munkájával összekalapált ellenzéki egységébe az utálkozás, a gyanakvás, a kirekesztés magvait szórta el.
Az „aki Dobrevre szavaz, az Orbánra szavaz” – című szöveg orrvérzésig való ismételgetésével olyan mértékű ellentéteket szított az ellenzéken belül, amilyenek korábban csak a Fidesz és az ellenzék között voltak.
Márki-Zay meghirdette a „tiszták koalícióját”, ami takkra ugyanaz a kirekesztő beszéd, mint amikor a fideszesek önmagukat a „nemzeti oldalnak” hívják. Itt vannak a nemzetiek — ott a nemzetellenesek. Ha Márki-Zay szerint az egyik oldalon a „tiszták”, akkor a másik oldalon a formállogika szabályai szerint a mocskosak vannak. A kisöprendők, a megsemmisítendők.
Ráadásul látható, hogy Márki-Zay számára nem az a vízválasztó, hogy ki korrupt és ki nem, hanem hogy ki hajlandó támogatni őt és ki nem.
Így történhetett, hogy a „tiszták koalíciójának” része lehet az utolsó pillanatban Márki-Zayhoz dörgölőző MSZP, amely aztán tényleg a 2010 előtti világ reprezentánsa, a 70/30 arányban leosztott mutyik emlékével.
És így lett a „mocskosak” része az a Dobrev Klára és az a DK, amely párt pont a Baja Ferencekkel, Puch Lászlókkal, a Fidesz-MSZP összejátszással szemben jött létre, és amely pártnak 10 éves fennállása alatt egyetlen korrupciós ügye sem volt.
Márki-Zay tehát nem a korrupcióhoz, hanem a saját személyéhez való viszonyulás alapján osztja meg és fordítja egymással szembe a baloldali demokratákat.
Ám egyelőre mégis megállíthatatlannak tűnik.
Minden újonnan berobbanó karizmatikus közszereplő életciklusában van egy olyan időszak, amikor gőzhengerként megy előre, és minden jogos kritika lepattan róla. Márki-Zay Pétert az előválasztás pont ebben a felfelé ívelő szakaszában kapta el. A hívei most bármilyen rossz mondatát, rossz húzását szenvedélyesen mentegetik, magyarázzák, sőt az ellenfelet hibáztatják miatta.
Győzelmét segítette, hogy a második fordulóban a „Gyurcsány terhét hordozó” Dobrev Klárával szemben mellé állt a teljes magyar ellenzéki média (a legszembetűnőbben a Telex, a 444 és a hvg), és azok a magyar értelmiségiek, akik számára a szellemi szuverenitás bizarr módon azt jelenti, hogy kétévente egy új messiás lábai előtt hajlonganak.
Látták ők már a megváltót az elmúlt tíz évben Bajnai Gordonban, Kónya Péterben, Schiffer Andrásban, a fekete ruhás nővérben, Juhász Péterben, egy kis ideig a Momentumban, most éppen Márki-Zay az ügyeletes.
Hogy meddig tart ki a Márki-Zay Péter személyét övező eufória, attól is függ, mennyire fogja tudni beváltani nagy ígéretét, és behozni tömegével azokat az állítólagos „kiábrándult fideszeseket”, akik leginkább olyanok, mint Columbo felesége: mindenki hallott már róluk, de senki nem látott még élőben olyat.
A politika logikája szerint a vérszemet kapó Márki-Zay a következő hónapokban lázas pártépítésbe kezd majd, és minél több lojális emberét próbálja majd benyomni a közös listára — ehhez a többi pártnak is lesz majd néhány szava.
A Márki-Zay körül kialakuló gravitációs mezőnek a Jobbik és – faramuci módon – a Márki-Zayt pajzsra emelő Momentum lehet a legnagyobb kárvallottja.
A politika iránt érdeklődők számára izgalmas hónapok következnek, amikor is a reálpolitikát évek óta rutinosan, kompromisszumok mentén gyakorló hat pártnak és egy messianisztikus küldetéstudattal megáldott, fanatikus figurának kellene tudni összedolgozni egy magasabb, közös cél érdekében.
Magyarország érdekében reméljük, hogy sikerülni fog az, ami jelen pillanatban szinte lehetetlennek tűnik.
