Az írónő elmondta, miért nem hajlandó a jobboldali jelöltre szavazni.
Tisza Kata ritkán szólal meg politikai ügyekben, most azonban egy ilyen tartalmú bejegyzéssel jelentkezett a közösségi oldalán.
Az írónő vasárnapi posztjában azt írja:
Igen, nekem is van averzióm a múlttal, ahogyan sokaknak. Azonban jelen idejű elveim is vannak! Nem hazudhatom el az elveim, csak azért, mert bizonyos kalkulusok értelmében állítólag ez az elvhazugság majd elvezet oda, hogy a vélt bizonytalan szavazókat elszívva, győzelemre vigye a változást. Nos, ez az érvelés több sebből is vérzik, vegyük sorra.
Az egyik az, hogy a jobboldali “bizonytalan szavazó”, mint kategória, erősen fiktív halmaz, mert a kormánypárti szavazó vagy teljes mértékben elkötelezett, tehát nem reagál racionális ellenérvre, ideológiailag érinthetetlen, vagy ha kiábrándult, akkor simán letargiában otthon fog maradni szépen.
Elenyésző lesz az a szám, aki átnyergel majd MZP-re, ez a realitás. Azonban sokkal látványosabb az a szám, amely a veszteséget mutatja azon szavazók körében, akik nem lesznek hajlandóak liberális vagy baloldali értékrenddel rá szavazni, semmilyen párt utasítására.
Nem kell ecsetelnem, hogy miért nem: aki ne lenne tisztában az illető eddigi működésével, az szembesülhetett az elmúlt napok nyilatkozataival, és a klerikális gyerekverő cigánylistázó meleginstrumentalizáció csak tünet, valójában kirajzolódik mindezek mögött egy erősen tekintélyelvű személyiség, amely személyiség az autokrácia veszélyét ugyanúgy hordozza, mint ami maga a rendszer, amelyet leváltani óhajt.
Tehát ez nem lehet valós változás. Akkor sem, ha koalíció van, nagyon nehezen követek hasonló vezért, mert pontosan tudom, hogy a vezérelv-ideológia hogyan és miként csúszik aztán bőr alá és terjeszkedik tovább.
Nem tudom lenyelni, nagyon sajnálom, ki kell mondanom, ez az igazság. Örültem volna, ha nem ez az igazság, ha el tudom hitetni magammal, hogy jó lesz ez, csak volt pár nyelvbotlás, kis bibi, de nem: ez a nyelvbotlás hatalommal párosulva úgy fog fájni, mint kisgyereknek az apai pofon, vagy Jézusnak az atyai keresztrefeszítés.
.
