Véleménycikk Jeszenszky Zsolt ámokfutásáról: Kessel Krisztina írása.
„Minden boldog család egyforma, s minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan.” (Lev Tolsztoj)
Egyes családok tagjai memoárokat írnak az utódoknak, mások összejöveteleket szerveznek, amelyek sokszor nordic noirt (népszerű skandináv krimiműfaj – a szerk.), vagy csehovi spleent (életuntság, világfájdalom az irodalmi művekben – a szerk.) idéznek. Mindenesetre a családi, és ezáltal a külső szemlélő számára mindig betegnek tűnő ügyek csukott ajtók mögött zajlanak.
A sátánt szolgálják
Jeszenszky Zsolt ezzel szemben sátánkihívó manifesztót rittyentett apjáról. Ebben olyan, mintha azt magyarázná, hogy idősebb Jeszenszkyt, azaz Gézát, volt külügyminisztert és diplomatát, azért támadták meg, mert a Sátánt szolgálja a globális progresszív hálózatokon keresztül. Ezek szerinte transzokkal és gyerekekkel felcicomázott orgiákon őrjöngve számolják fel a zsidó–keresztény kultúrát.
Az állítólagosan
a Gonosz által megszállt pereputty viszont egyértelműen a zsidó-keresztény kultúrkörből kerül ki:
a globális progresszív elitre ritkán gondolunk úgy, hogy buddhisták vagy muszlimok lennének, esetleg törzsi vallások gyakorlói.
Persze, láttunk már olyan érvelést a Mandineren, hogy a globális elit célja ténylegesen önmaga felszámolása. Ezért aztán nem zárhatjuk ki a lehetséges megoldások közül ezt sem, azzal a kitétellel, hogy a munkásosztály kizsákmányolásából következő meggazdagodás ritkán vezet halálhoz.
Ezer sebből vérző keresztény kultúrkampf
Jeszenszky ideológiai alapú érvelése még ez előbbieket szem előtt tartva is több sebből vérzik. A keresztény kultúrkampf legfontosabb érve azonban maga a „gonosz” léte és működése. A sátán, amelynek idősebb Jeszenszky fia szerint apja dolgozik, önmagában az egyik legerősebb érv Isten léte ellen. Ha Isten mindenható, akkor hatalmában áll megsemmisíteni a gonoszt, ha pedig Isten jó, akkor nem akarhatja, hogy létezzen a gonosz.
Persze erre is vannak skolasztikus magyarázatok – például a szabad akarat a katolikusoknál, de a kálvinistáknál nem – ugyanakkor a kormánynak, illetve a szélsőjobbnak mintha lenne egy sajátságos kereszténységértelmezése. Furcsa módon ebben a Sátán nagyobb szerepet játszik, mint az Isten, nyilván mert az antitézis nagyobbat megy a médiában, mint az evangélium ütésre odatartott jámbor arca.
Röpcédulás összkeresztény narratíva
Ezért aztán már-már vázlatosították a keresztény narratívát, hogy a derék, ámde Istent csak a Rogán-média tartalmain keresztül tanulmányozó szavazó is értse: 1. Isten. 2. Haza. 3. Család.
Azaz, van a sátán, a legnagyobb, Isten ellen dolgozó erő, amely támadja a második erőt, a hazát, amely minden, ami nem egyenlő Brüsszellel. Végül ott van még a család, amelyben ifjabb Jeszenszky végső soron hisz, és a megfelelő, azaz harmadik helyre sorolja. Hiszen ha nem az apjáról írt volna, hanem bárki másról, aki nem veti el a globális progresszív értékeket, akkor nyilvánvalóan szabad akaratot tulajdonított volna neki, és nem áldozatnak látná a Sátán befolyásának a Brüsszel–Washinton tengelyen húzódó oltárán.
Globális rózsafüzér és krucifixprogram
Jeszenszky Géza konzervatív–liberális, és volt munkaköréből adódóan kénytelen nem ellenségesen viszonyulni a transzatlanti szövetségekhez. A jobboldal által gyakran csak Brüsszelnek nevezett, ám a valójában a globális progesszív elitet takaró tartalom elleni keresztes hadjárat tehát
nem tévedésnek tartja a progresszív értékek fenntartását, hanem gonosznak.
Így erkölcsi kategóriává minősíti a kormányzati narratívával ellentétes politizálást, azzal a – könnyen vitatható – érvvel, hogy csak az Isten által diktált erkölcsök jók, azok nélkül az ember nem rendelkezhet morális iránytűvel.
Sprituális diagnózis
Az egész így nem politikai kritika, hanem spirituális diagnózis. És ahogyan az a reakciós vállalkozások –legyenek azok művésziek, vagy politikaiak – kivetítéseken, paranoián és az árnyalatok ignorálásán alapulnak, ezzel a hatalommal nem rendelkező, azaz csupán az észt osztó résztvevők operálnak a közösségi médiában. A játék neve Isten a globális elit ellen, és a közösségi médiában az erkölcs a fegyver, a politikai színtéren pedig a pénz, csak a játékosok gyakran nem tudják, melyik szinten játszanak.
Amit ifjabb Jeszenkszy nem lát, az az, hogy bár a globális progresszívek valóban nemzetközileg ténykednek, a kereszténység értékeiből néhányat kikölcsönző jobboldali kultúrharc ugyanolyan globálisan és hálózatszerűen működik. A különbség csupán az, hogy utóbbi a progresszívekhez viszonyítva zárt és merev ideológiai zsákutcában tévelyegve létezik.
Védik a „szuverenitást” – amerikai és orosz segítséggel
A keresztes lovagok állandóan a szuverenitásról papolnak. Ám furcsa az a „szuverenitás”, amelyben Tucker Carlson a miniszterelnök haverja, a Kremlből érkezik a vázlat a kormányzati YouTube-reklámokhoz, a törvénykezés pedig kis túlzással úgy néz ki, hogy amiről Moszkvában vagy (Trump feltámadása óta) Washingtonban határoznak, az kis késéssel már át is megy kétharmaddal a magyar parlamenten.
Politikai ördögűzés
Ez ugyanolyan globalizmus, csak két kézzel feltart maga előtt egy jó nagy keresztet. Ott lapul a zsebében egy marék fokhagyma is a biztonság kedvéért, és így katonái azt hiszik, hogy Isten majd megvédi őket, miközben politikai ördögűzést hajtanak végre.
Végső soron erre hivatkozik Jeszenszky is. Azt írta, hogy jobbulást kíván az apjának , miután kifejtette, hogy Jézusban kell „járni” és rá kell hallgatni. A cikket meg, amivel beáldozta a saját apját, majd meggyónja, hiszen Isten mindent megbocsát.
Ha tetszett a cikk, kövesd be Kessel Krisztina Facebook-oldalát >>ITT<<!
