Az MSZP miniszterelnök-jelöltje „humbugnak” nevezte az Orbán-alkotmány lebontását. A jogtudós ezt másképp látja.
Beszámoltunk róla, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek pénteki vitáján az egyik legélesebb nézetkülönbség az illegitim, kétharmados NER-törvények lebontásán, és az orbáni „alaptörvény” alkotmányellenesnek való kimondásán alakult ki.
A témát a pénteki vitán Dobrev Klára dobta fel, aki kifejtette: a teljes Orbán-rendszer (beleértve a kétharmados, illegitim törvényeket, és az egypárti alaptörvényt) akár feles többséggel történő lebontására készül, és ennek megvalósíthatóságáról a legjobb jogászokkal tárgyal. Dobrev szerint ha ezt nem lépik meg, akkor pár hónapon belül az Orbán-rendszer egyszerűen megfojtaná az új kormányt.
Az MSZP-P miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely az RTL Klubos vitán ezt „humbugnak” minősítette, valamint azt állította, hogy már Vörös Imre sem hiszi, hogy mindez megvalósítható lenne. Vörös ezt éppen lapunknak határozottan cáfolta, Karácsony tehát egy hamis állítással érvelt a pénteki vitán.
Most megszólalt Vörös jogász társa, Fleck Zoltán is, akinek posztját változtatás nélkül idézzük a közösségi oldaláról:
Humbugról, bátorságról és mérvadó jogászokról
Karácsony Gergely lehetséges miniszterelnökjelölt vitában áll egy alapvető közjogi kérdést tekintve az előválasztás során egyelőre még politikai riválisaival. Remélem ő sem felejti el, hogy mi is az igazi ellenfél!
Két ok miatt gondoltam ehhez hozzászólni. Először is néhányunkat megnevezett azok közül, akik nyilvánosan érveltek az alaptörvény érintetlenül hagyása ellen, felismerve az Orbán rezsim aljas csapdáit és a rendszer természetét.
Némileg szalmabábunak érezhetjük magunkat, véleményeink súlyos leegyszerűsítésként jelentek meg. Vagy szélkakasnak, akik megváltoztatták véleményüket.
Pedig sem Vörös Imre, sem én nem gondolkodunk másként az Orbán rezsim jogrendszeréről mint korábban. Csakhogy a probléma összetett, a megoldások bonyolultak és valóban tiszta beszédet igényelnek.
A megszólalás másik oka, hogy bár örülhetünk annak, hogy az alkotmányozásról és a közjogi átalakításról szó van, sőt vita, de néhány alapvető ügyben gyorsan konszenzust kell elérni. Ez tekintélyelvű érvekkel nem megy, a mérvadó jogász kategóriával vigyáznék.
Tulajdonképpen a jogászi szűklátókörűséggel van a baj. A barkácsolás az ő terepük. A közjogi csapdából azonban nem lehet úgy kilépni, hogy elutasítjuk a jogelméleti vitákat, pontosabban a jog elméleti jellegű értelmezéseiből legalább azt az egy kérdést, hogy elégséges-e egy nem jogállami rendszer, egy autoriter rezsim lebontásához egy formális pozitivista szemlélet vagy valami szubsztantív dolgot is gondolunk egy alkotmány érvényességéhez.
Komoly érvek szólnak amellett, hogy az Alaptörvény nem alkotmány ebben az értelemben. A legalista számszakiság persze azt állítja, hogy a Fidesz alaptörvénye akár az örökkévalóságig a nyakunkon maradhat, ha nincs a demokratikus erőknek kétharmaduk.
A probléma legalább kettős: egy alkotmány nem úgy keletkezik és nem olyan szándékú mint a jelenleg hatályos, amely konszenzus nélkül és a hatalom monopolizálásának akaratát intézményesítette és a végrehajtó hatalom korlátainak teljes leépítésével működik.
Másrészt remélem nem nevezzük mérvadó jogásznak azokat, akik a formális érvényesség megállapítása után széttárják a kezüket, hogy ez van. Mert ebből a demokratikus kormányzás gyors bukása következik.
Bátorság nem ahhoz kell egy politikusnak, hogy nehéz körülmények között is megpróbáljon kormányozni, hanem, hogy felismerje a helyzetben rejlő veszélyes kimeneteket. Az egyik, szerintem legsúlyosabb veszélyt Orbán tudatosan hozta létre, relativizálta a választások eredményét.
Nem csak az Alaptörvénnyel, a közjogi intézményekbe ültetettek szakmai és erkölcsi züllésével, hanem a kétharmaddal biztosított vagyonkimentésekkel, közönségesen az állami hatalom kiüresítésével. Kicsit lehet majd kormányozni talán, de a hatalom máshol lesz. Az alkotmányos forradalom valójában politikai józanságot igényel és a jogászi szakértelem némi háttérbe szorítását.
Nem lenne jó félreérteni: csak azt ajánlanám, hogy egy politikai, közjogi csapdából politikai eszközökkel lehet kijönni, demokratikus politikai akarattal. Egy ilyen demokratikus politikai lehetőség az alkotmány kérdéseinek demokratizálása, a mérvadó és nem mérvadó jogászok szobáiból való kiengedésére. Ezt nevezhetnénk alkotmányos forradalomnak is, ha nem értenék sokan azonnal félre.
Ahhoz szoktunk, hogy békés elitek megegyeznek mindenféle átmenetekről. Ez a mostani diktatúra azonban nem olyan, amelyet így lehet felszámolni, szükség lesz a választókra. Nem azt kellene nekik mondani, hogy minden OK, majd megoldjuk, vannak jó jogászaink. Hanem azt, hogy csapdában vagyunk, arra szavazzatok, hogy ezt a nehéz helyzetet közösen oldjuk meg.
A közös itt azt jelentené, hogy nem csak a most ellenzéki pártok, hanem minden demokratikus értékrendszerű polgár vegyen részt egy alkotmányozási folyamatban. Minden polgár egyforma eséllyel. Ebben segítsenek a mérvadó szakemberek, de a folyamat politikai természetű.
Ne akarjon senki sima többséggel alkotmányozni! De ne tekintsük a fidesz alaptörvényét alkotmánynak. Egy alkotmány megalkotásához a kétharmad sem elég, ne legyen elég semmilyen parlamenti többség. Ekkor lehet köze egy demokratikus politikusnak egy mesterségesen dezintegrált ország politikai közösséggé integrálásához.
Van még egy csomó szakmai, politikai és morális kérdés. Ezekhez akkor jutunk el, ha a rezsim lebontásának közjogi programjáról szükségszerűen radikális mondatokat nem tekintjük humbugnak. Humbug a következő mondat: az alaptörvény alkotmány.
.
Kapcsolódó cikkünk:
Vörös Imre: Karácsony Gergely nem mondott igazat, semmit nem változtattam a véleményemen
.
