Ez már a tizenkettedik „szamizdat”.
Beszámoltunk arról, hogy Timothy Garton Ash brit történész az Euronewsnak adott interjújában élesen bírálta Orbán Viktort és kormányát.
A magyar miniszterelnök szerinte veszélyt jelent az Európai Unióra, hiszen Magyarország már nem tekinthető demokráciának. A történész azt is nehezményezte, hogy ennek ellenére a kormány hatalmas EU-s támogatásokat vesz fel, miközben az „állítsuk meg Brüsszelt” szlogennel nyer választást és kampányol az Európai Unió ellen.
“Ahol nincsenek tisztességes választások. Szabad a választás, de nem tisztességes. Egy ország, amely kirúgta Közép-Európa legjobb egyetemét. Amely felháborítóan idegengyűlölő propagandát folytat. Amely úgy bánik a migránsokkal, ahogy és így tovább. És ez az ország továbbra is több milliárd euró uniós forrást kap.
Ez felháborító állapot”
— fogalmazott.
Orbán Viktor hétfőn reagált az interjúra, a Miniszterelnök.hu-n megjelent Szamizdat 12. című írásában. Orbán a dolgozat elején megemlíti, hogy az oxfordi történészt a magyar vezetésből többen személyesen is hallgathatták annak idején.
„Véleményem szerint valóban létezik egy nyugat-európaitól egyre inkább különböző, közép-európai kulturális, szellemi és politikai entitás, de ez nem veszély, nem fenyegetés, hanem jótétemény az Európai Unió, sőt Nyugat-Európa számára is”
— fogalmazott Orbán, majd közzé tette annak az előadásnak a szövegét, amelyet elmondása szerint a történész kritikája illetett, és amely „a mai európai viták szellemi eszenciáját” hivatott megragadni.
A politikai vezetők feladatáról Orbán azt mondta:
„Végső soron az, hogy segítsék saját népüket, hogy fölkészülhessen a rá váró kihívásokra. De ez a munka csak akkor végezhető el, hogyha a vezetők tudják, értik, de legalábbis sejtik, hogyan formálódik majd a bennünket körülvevő világ”.
Niall Ferguson A Nyugat és a többiek című művére hivatkozott, mondván: abból értette meg,
„hogy a Kelet és Kína felemelkedésében nincsen semmi rendkívüli. Az emberiség történetét áttekintve,
az a logikus, ha a világgazdaság centruma Keleten van”.
Hozzátette: elhiszi, hogy ez lelkileg megviseli Európát és az Amerikai Egyesült Államokat is.
„A megkérdőjelezhetetlen fejlődés és a fényes sikerek időszakában még a nyilvánvaló tévedések, melléfogások és súlyos fogyatékosságok ellenére is hosszan kitartott az a meggyőződés, hogy a nyugati civilizáció és a Nyugat küldetésének mérlege alapvetően pozitív.
Valami azonban megváltozott a XXI. század elejére. És ez éppen akkor történt, amikor az angolszászok vezette Nyugat a legfényesebb győzelmét könyvelhette el azzal, hogy megnyerte a hidegháborút”
— fogalmazott, hozzátéve:
„az apokaliptikus hangulat egyre inkább jellemzi a nyugati társadalmak gondolkodását. Valóban komoly, sőt súlyos kihívások érik a nyugati civilizációt”.
Szerinte a Nyugat azért bénult le, mert elvesztette hitét saját küldetésében.
„Nem keres többé értelmet a saját történelmében, inkább arról beszél, hogy az nemsokára véget ér. Egyes időszakokat átértelmez vagy kitöröl, egyenesen szégyell, kiiktatandónak ítél, és közben semmit sem tud a helyébe állítani. Akik pedig nem bénultak, hanem nagyon is aktívak, olyan dekonstruktív, szétbontó erők, amelyek
jobb lenne talán, ha bénultak lennének”.
Orbán Viktor úgy gondolja, hogy mi itt Közép-Európában úgy véljük: küldetés nélkül kudarcra vagyunk ítélve.
„Aki elveszíti a hitét a saját kiválóságában és küldetésében, az elveszíti az inspirációt, a jobbra törekvés motivációját is, és végül eljelentéktelenedik. Ez a politikában oda vezet, hogy vezetőnek lenni piti karriert jelent egy nagy sorsban való részesedés helyett”
— fejtegette. Ezután a Nyugat és a Kelet gazdasági fejlődésének különbségeit taglalta:
„Ma 31 százalék a Nyugat és 66 százalék a Kelet részesedése. A tények tehát azt mutatják, hogy vetélytársaink, akikben nagyobb a szellemi felhajtóerő, akik jobban szervezettek, hatékonyabban képesek megszervezni magukat, elhúznak mellettünk, nyugati országok mellett.
Úgy látom, hogy ma ez a folyamat határozza meg a Nyugat életét. Gazdagok és gyengék. A legveszélyesebb kombináció. A feltörekvők semmi tiszteletre méltót nem látnak bennük, csak a könnyű prédát”.
Úgy véli, a magyarok küldetéstudatát Brüsszel nem bírja elfogadni, miközben nekünk ez a létezés feltétele: ebben látja a Brüsszellel való konfliktusok okát a miniszterelnök.
Történelmi példákat hozott:
„A tatár betörések, a muzulmán világ előretörése a középkorban, a náci megszállás, a szovjet megszállás és a kommunista évtizedek keresztényellenes jellege pedig összekapcsolta a Kárpát-medence védelmét és a kereszténység védelmét egy nagy nemzeti, közép-európai, sőt európai jelentőségű hivatásba. Mutatis mutandis hasonló folyamatok játszódtak le tőlünk északra a lengyel világban és tőlünk délre, a Balkán területein is.
Ott is olyan népek élnek, amelyek tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az ő dolguk, nemzeti küldetésük és hivatásuk a világban.”
A kereszténységgel kapcsolatban azt mondta: hitbéli kérdésben a kormányok nem illetékesek,
a politika számára a kereszténység a hit által inspirált és kifejlesztett létformákat jelenti.
„Amikor mi kereszténységről és kereszténydemokráciáról beszélünk, akkor azokat a létformákat védjük, amelyek kinőttek a keresztény hit által átitatott társadalmakból.
A személyes méltóság, az Isten képére teremtett ember szabadsága, a család úgy, ahogyan a keresztények azt megalkották, a nemzeti közösség és a hitbéli közösségek védelme. Ez a kereszténydemokrata politika veleje, és nem pedig hitelvek és hittételek védelme”
— fogalmazott.
„Ez a történelmi folyamat összességében egy a nyugatitól eltérő életfölfogást, nemzeti önérzetet és életeszményeket eredményezett Közép-Európában.
Amikor ma a genderről, a migrációról, nemzeti szuverenitásról, Brüsszel veszélyes birodalmi hajlamairól beszélgetek a nyugat-európai országok vezetőivel, mert lehet velük beszélgetni ilyesmiről a látszat ellenére is, ők úgy értelmezik vitáinkat és véleménykülönbségeinket, mint fejlődésbeli fáziskéséseket.
Úgy hiszik, hogy miután a szovjet megszállás miatt évtizedekig kimaradtunk a nyugati közösségből, mi egyszerűen csak hátrébb tartunk, de majd biztosan felfejlődünk hozzájuk”
— fejtette ki.
„Minden gyermek újabb őrhely,
minden becsülettel elvégzett munka és produktív élet hozzájárulás a nagy közös magyar vállalkozáshoz, a sok száz éves hivatásunk teljesítéséhez.
Ezért vagyunk olyanok, amilyenek. Ezért van az, hogy errefelé minden magyar polgár önérzetesen büszke.
Tisztában van saját élete és munkája fontosságával. Lehet, hogy kevesen tudják ezt szabatosan kifejezni, de ez nem cáfolja a tételemet, hiszen a küldetésre épülő életfelfogás elsősorban nem ész-, hanem szívkérdés”
— mondta.
Szerinte a szellemi elit feladata Magyarországon az, hogy
„megértsék ezt a küldetést, a közéleti kérdésekben reflektáljanak rá, a küldetés idővel mindig változó formáit és bővülő tartalmát megragadják, leírják, és felkínálják a nemzet azon polgárainak, akik más természetű, nem szellemi hivatást űznek”.
