Állatok kitömésére telik a kormánynak, éhező gyerekekre nem.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője szívszorító bejegyzésben hasonlítja össze a vadászati világkiállításra fölöslegesen elköltött összegeket azzal a pénzzel, amit tőlük nem is olyan régen elvont a kormány.
Mi is beszámoltunk arról még tavaly, hogy az Orbán-kormány a felére csökkentette a hátrányos helyzetűeket segítő Igazgyöngy Alapítvány támogatását.
Akkor a járványhelyzettel indokolták a csökkentést, egyben felajánlották, hogy ha nem tudják fenntartani az iskolát, akkor
átadhatják az államnak.
Az alapítvány a berettyóújfalui kistérségben működik 1999 óta. Fő tevékenysége a tehetséggondozás és személyiségfejlesztés, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekekre.
L. Ritók Nóra bejegyzését változtatás nélkül közöljük:
„Annyira igazságtalannak éreztem és érzem, hogy Iványi Gáborék iskoláihoz és az Ámbédkarhoz hasonlóan megvonták a köznevelési kiegészítő támogatásunkat, hogy minden olyan hírnél, amit túlzó pénzköltésnek érzek, mindig összevetem a tőlünk elvont összeggel, a kettő hasznosulását, hatását is.
Ezt éreztem az augusztus 20-i felvonulással kapcsolatban is, és most pl. olvasom, hogy 50 milliót költöttek a Vadászati Világkiállításon csak az állatok kitömésére.
Nem tudom, hány állat lehetett…
Tőlünk
17 milliót vontak el,
amit 2006 óta kaptunk, a hátrányos helyzetű gyerekekkel végzett sikeres fejlesztő munkáért. Ha pár állattal kevesebbet lőttek volna ki és preparáltak volna ki, mi szívesen megrajzoltuk volna őket…
Milyen szép üzenete lett volna. 🙂 Igazán a fenntartható fejlődésről szólna …. Természetvédelem (benne a vadgazdálkodás), iskolai oktatás… szemléletformálás, jövő nemzedék.
E helyett (bocsánat a párhuzamért) néha én is úgy érzem magam, mint akin
már rajta van a célkereszt.
És fogalmam sincs, mit kellene tennünk ahhoz, hogy az EMMI támogatásra méltónak találja a munkánkat.
Mert az Igazgyöngy azért dolgozik, hogy az állami oktatási rendszerben sikeresebben vehessenek részt a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek.
Most, augusztus végén az iskolaszerek biztosításával, aztán majd tovább, a családgondozással, az ösztöndíjprogrammal, a kríziskezeléssel, a tanodával, a korrepetálásokkal, bérletekkel, fejlesztő lehetőségekkel, informatikai eszközökkel, gyerekgyógyszerrel, szemüveggel…. és mellesleg az oktatás módszertani fejlesztésével, támogatásával, helyben, és a tanár-továbbképzési programjainkkal szerte az országban, és a határon túli magyar pedagógusszervezeteknél is.
Azokért dolgozunk, akik egyébként a lemorzsolódás kockázatának leginkább kitettek. De ha mindezt nem, legalább néznék a nemzetközi sikereinket, a díjakat, amelyek az ország hírnevét növelik.
És ebben legalább pozitívan…”
(kiemelt kép: l.ritoknora.hu)
