Vélemény.
Diplomáciai jegyzéket küldött Magyarországnak a szlovák külügyminisztérium. A külügy arra kéri a magyar felet, tartsa magát a diplomácia szabályaihoz, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet az állami tisztségviselők látogatásának céljáról. Ezzel reagált a szlovák külügyi tárca Kövér László magyar házelnök látogatására, aki részt vett a kitelepített magyarok somorjai emlékművének felavatásán.
A szlovák külügyminisztérium emlékeztet, hogy továbbra is kész megadni minden szokásos logisztikai segítséget a magyar tisztségviselők hivatalos látogatásaihoz, de nem tartjuk helyénvalónak, hogy a szlovák fél csak utólag értesüljön azokról a Szlovákia területén zajló eseményekről, amelyeken magas rangú magyar politikai tisztségviselők vesznek részt.
(ujszo.com – szlovákiai magyar nyelvű hírportál)
A Nemzet Házmestere (K. László) nem bírta tovább családi körben, és nyári szabadságáról visszatérve, úgy érezte: szólnia kell. Hiányzott neki Jakab Péter, Tordai Bence és Vadai Ágnes megintése illetve megbüntetése, ezért – a törvényhozási szünetben – kiruccant Szlovákiába bajt keverni.
A kitelepített magyarok emlékművének átadásakor beszédet is mondott, és – többek között – ezt mondta:
„Van erkölcsi alapunk arra, hogy szelíd, de állhatatos türelemmel várjuk a bocsánatkérés és elégtételadás gesztusát a magyarok ellen elkövetett bűnökért az utánunk következő nemzedékek békéje érdekében”.
Kövér nem ismeri a történelmet és nincs tisztában a realitásokkal. Hazánk a XX. század első felében olyan bűnös akciókban/háborúkban vett részt, amelyek nem teszik lehetővé, hogy bármely nemzet elnézést kérjen a magyarok ellen elkövetett bűnökért. Különösen igaz ez az egykori kisantant államaira, konkrétan: Jugoszláviára, Csehszlovákiára, Romániára és utódaikra.
Hamar kiderült, hogy a mindig mogorva közjogi méltóságunk szavai kiverték a biztosítékot északi szomszédunknál, és Szlovákia külügyminisztere arra kérte a magyar politikusokat, ne ássák alá a jó kapcsolatokat, tartsák tiszteletben és kezeljék egyenrangú partnerként Szlovákiát.
Az a mód, ahogyan Magyarország vezető tisztségviselői folyamatosan történelmi kérdéseket vetnek fel, ellentmond annak, hogy Magyarország deklarálta: jó kétoldalú kapcsolatokra törekszik. Udvarias és határozott a rendreutasítás.
Kérdéseim:
1. Miért nem kötelezik a T. Ház elnökét hosszú nyári szabadsága letöltésére, már csak annak érdekében, hogy ősszel az eddiginél jobb idegállapotban vezesse a parlamenti üléseket? Nyáridőben (is) Kövér akkor van jó helyen, ha nem látjuk, nem halljuk!
2. Ha már menni kellett valakinek Somorjára, nem lett volna célszerűbb a köztársasági elnök vagy a külügyminiszter delegálása? Tudom, most azt mondják, hogy Áder és Szijjártó sem nagy ász, de Kövérnél mindkettő higgadtabb, és talán hamarabb felismerték volna a megfontolatlan szavak súlyát és kockázatát. Egyik a magyar államot, másik a magyar kormányt reprezentálhatta volna. De Kövér László kit képviselt? Igaz, járhattunk volna rosszabbul is: ha az örökké valóságnak dolgozó és állandóan bólogató Semjént küldik, akkor még egy szelídített szarvas-vadászatra is bizonyára sort kerítenek.
3. Az elmúlt években – a V4-ek keretében – viszonylag jó nexus alakult ki Szlovákia és Magyarország között. De az a kapcsolat nagyon törékeny, vigyázni kell megmaradására. Senki nem gondolt arra, hogy ezt az érzékeny egyensúlyt a megkeseredett és zavaros gondolkodású Kövér fellépése súlyosan veszélyeztetheti?
Dávid Ferenc
Kapcsolódó cikkünk:
.
