A helyzet több mint tragikus.
Ihász Sándor a Hírklikknek adott interjújában leszögezte:
„A kormány egyik kulcsfontosságú tagja munkakörénél fogva is érintett, a kormány vezetőjének,
Orbán Viktornak már csak ezért is meg kell szólalnia, reagálnia kell az ügyre”
Az egykori fővárosi, illetve fellebbviteli főügyész elmondása szerint gond van a megfigyelések engedélyezésével, sőt, akár még az is felmerülhet, hogy az eljárásban résztvevők bűncselekményt követtek el.
Szerinte 1990-ben olyan alapon alkották meg az Alkotmányt is, hogy nem gondoltak arra, valamikor előfordul majd a joggal való szándékos és rendszerszintű visszaélés.
Pintér Sándor azt mondta, hogy 2010 óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak.
Ezek alapján a Pegasusgate-botrány törvényesen engedélyezett megfigyelés volt.
„Mindenképpen gond van az engedéllyel. Akkor lehetett törvényes és jogszerű az engedély kiadása, ha nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ügyben kérték a megfigyelés lefolytatását.
De az lényegében kizárható, hogy azok a különféle területen tevékenykedő, különböző profilú személyek – a milliárdos üzletember, az ügyvédi kamara elnöke, az újságírók, az önkormányzati vezető stb. –, akik a publikussá vált információk szerint elszenvedői voltak a megfigyeléseknek, egyetlen konkrét ügy kapcsán nemzetbiztonsági kockázatot jelentettek.”
–mondta Ihász. Szerinte, ha nem volt engedély a megfigyelésre, akkor ugyanannyira törvénytelen, mint abban az esetben, ha nem volt törvényes oka az engedély kiadásának.
„Komolyan felvetődhet: a hivatali visszaéléstől kezdve, a jogtalan adatszerzésig többféle bűncselekményt követhettek el azok, akik – akár döntéshozói, akár döntés-előkészítői szerepben – részt vettek ebben a megfigyelési ügyben. Ilyen esetben ez alkalmasint minden részvevővel kapcsolatban konkrétan is felvetheti a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét.”
Arról, hogy milyen oka lehet a törvényes és jogszerű megfigyelésnek, leszögezte:
„Kétféle ok lehetséges. Az egyik a nemzetbiztonsági ok – ezt a megfigyelést a nemzetbiztonsági szolgálatok kezdeményezik és végzik, s az igazságügyi miniszter dönt az engedély kiadásáról. A másik bűnügyi célú, ami – megjegyzem – ez esetben azért zárható ki, mert ahhoz meg kell felelni a büntetőeljárási törvényben lefektetett feltételrendszernek és okoknak, például öt évvel vagy súlyosabban fenyegetett bűncselekmény gyanújának kell fennállnia.”
Nem érzi úgy és nem tartja valószínűnek, hogy ezek a megfigyelések az említett személyekkel szemben megfelelnének a feltételeknek. Ismeretes, hogy a kémszoftvert a szervezett bűnözői csoportok és konkrét bűnözők ellen fejlesztették ki.
„Kérdem én tehát: törvényesen ki és hogyan engedélyezte akár bűnüldözési, akár nemzetbiztonsági céllal ezt a megfigyelést, mert számomra távolról sem tűnik világosnak, igazoltnak az eljárás.”
Álláspontja szerint az ügy rávilágít arra , hogy
az egész jogi szabályozás pontatlan, átgondolatlan, következetlen, egy lyuk a jogállamiság bástyáján.
Ha a céltól eltérően használják ezt az eszközt, az visszásságokat, jogtalanságokat, abszurd helyzeteket idézhet elő.
„Egy analógiával megvilágítva a helyzetet: ha valakit előzetes letartóztatásba akarnak helyezni (ma bűnügyi felügyeletbe), akkor a rendőrség előterjeszti a letartóztatási igényt, az ügyészség indítványozza, majd pedig a bíróság dönt – erre mondják, hogy jogállami keretek között zajlik a folyamat, merthogy ott a kontroll.
Ám ez valójában nem kontrollt jelent, ahogy a megfigyelési ügyekre kiadandó engedély esetében sem ez a helyzet. Ugyanis egymásra épülnek az elemek, de a konkrét felelősség nem kérhető számon. Az egyik csak előterjeszt, a másik az alapján csak indítványt tesz, stb., láttam több olyan esetet, amikor utóbb egymásra mutogattak a hatóságok, hogy ki tévedett és döntött rosszul.
Egyszerűen fogalmazva: a döntés egészének következményeiért a felelősség nem mindig egyértelmű, hanem a „sok bába közt elvész a gyerek”.”
A begyűjtött adatokkal és azoknak a tárolásával kapcsolatban van egy kötelező protokoll — bár nagy kérdés, hogy a való életben ez hogyan érvényesül — , annak célhoz kötöttnek kell lennie, és nem szabad spájzolni. Nem lehet előre gyűjteni azzal a céllal, hogy majd később előhúzzuk az információt, ha szükséges.
A teljes folyamat még sokszor azoknak is átláthatatlan, akik részt vesznek benne.
„Arról nem is szólva, hogy senki, még a megrendelő sem tudja érdemben ellenőrizni, hogy a titkos adatszerzést végrehajtó szerv, általában a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat konkrét ügyben a lehallgatás eredményeként keletkezett összes információt mindig hiánytalanul átadja-e neki vagy sem.
Pedig ha nem, az már önmagában is szabálytalanság, sőt, bűncselekmény.
De ilyen a rendszer.”
Máris elkezdődött az egymásra mutogatás: Varga Judit miniszter már egyenesen azt mondta, hogy nem ő, hanem az államtitkára, Völner Pál írja alá ezeket az engedélyeket.
Ihász Sándor véleménye szerint ott van a Parlament nemzetbiztonsági bizottsága, bár persze annak meg túl sok érdemi jogosítványa nincs, s vagy összehívják vagy sem.
Elvben az ellenzéknek kellene tudni kontrollálni a kormánytöbbséget, de erre a gyakorlatban ténylegesen ma nincs túl sok érdemi lehetősége. Nem tud működni a nyilvánosság kontrollja, miként a fékek és ellensúlyok rendszere sem, még a Parlamentben sem.
Ha úgy akarják, akkor senki nem tud meg semmit, az érintettek sem, mert ha nem használják fel a törvényesen végzett lehallgatást, arról értesíteni sem kell őket.
„Még a tény sem lesz publikus, s az elszenvedői is csak akkor kapnak értesítést, ha felhasználják ellenük a gyűjtött adatokat.”
Egyelőre arra sincsen konkrét jogorvoslat, hogy mi történik akkor, ha bebizonyosodik, hogy törvénytelenül figyelték meg a szóban forgó személyeket.
Hogyan szerezzenek érvényt az igazuknak az ártatlan emberek?
Esetleg politikai következményei lehetnek a botránynak.
Ihász szerint tragikus az egész helyzet. Többnek tartja, mint bűnnek, hogy a gazdasági élet nem kormánypártinak mondható szereplőit, a média világában, a civil szférában tevékenykedőket, az állampolgári jogokat garantáló, a jogvédelem utolsó társadalmi bástyát jelentő ügyvédeket támadnak ilyen módon.
„A Fidesz-kormány szerint Magyarországon jogállam van.
Szerintem meg jogállamban elképzelhetetlen, hogy ilyen dolog megtörténhessen.”
(hírklikk.hu nyomán)
